– Halló, Natalka, nem tudnál átjönni? Valami nincs rendben velem. Denisz és Nasztya itt hagyták nálam Kirjusát, elmentek vendégségbe, és nem érem el őket telefonon.
– Megint itt hagyták? Hát mi ez már megint! Azonnal indulok, mama.
Fél óra múlva Natalka már az édesanyjánál volt.
– Felment a vérnyomásom, nem tudom levinni. A fejem majd szétreped…
– Lehet, hogy mentőt kéne hívni?
– Nem kell, csak szeretnék lefeküdni egy kicsit. De Kirill nem hagy, ugrál a szobában, mindenhova bemászik, még kicsi, semmit nem ért…
Natalka átvitte az unokát a másik szobába.
„Már megint elmentek, és itt hagyták a gyereket a beteg dédnagymamára, az ember esze megáll.
Anya már idős, nehéz neki a gyerekkel, de őket ez egyáltalán nem érdekli. Csak az ivás meg a csavargás jár a fejükben.”
Egy óra múlva megjelent a fia a feleségével. Láthatóan jócskán ittasak voltak.
– Denisz, a nagymamának rosszul lett, ti meg nem veszitek fel a telefont. Miért hagytátok itt megint Kirillt nála?!
– Anya, minden rendben! A nagyi csak színészkedik, amúgy meg egészséges, mint a ló!
– Ne merj így beszélni! Semmi lelkiismeret nincs bennetek! Nem elég, hogy ideköltöztetek, még terhelitek is az idős embert!
– De hát nem akartok lakást venni nekünk, akkor hol lakjunk?
– Talán elmehetnétek dolgozni mindketten? Kirillt már be lehet adni az óvodába, két éves kortól felveszik, ti meg menjetek munkába!
– Mi dolgozunk, blogot vezetünk Nasztyával. Amint befutunk, dőlni fog a pénz. Csak várni kell egy kicsit. Reklámba fektettünk, hamarosan jön a haszon!
– Ugyan már, ez mind ostobaság! Annyi blogger van most, mint macskán a bolha! Nekünk meg apáddal nincs pénzünk lakást venni nektek, ezt te is tudod. Mielőtt családot alapít az ember, gondolkodni kellett volna.
– Nem tehetek róla, hogy Nasztya ilyen gyorsan teherbe esett! Muszáj volt elvenni!
– Hogyhogy nem tehetsz róla? Talán én csináltam egyedül? – szólt közbe Nasztya, akiből szintén áradt az alkoholszag.
– Jaj, ne kezd már! Mondtam, hogy védekezz… Magadnak köszönheted…
– Nem akarom hallgatni a részeg zagyvaságotokat, elmegyek. És ne bántsátok a nagymamát!
Natalka benézett az anyjához – az aludt. Úgy látszik, a tabletta hatott.
– És ne ordibáljatok, a nagyi alszik. Na, megyek is…
… Attól a pillanattól, hogy kiderült: Nasztya gyermeket vár, minden a feje tetejére állt.
Gyorsan meg kellett tartani az esküvőt, egyszerűen, csak a legszűkebb körben.
Albérletbe nem akartak menni a fiatalok, és kikönyörögték, hogy Anna nagyihoz költözhessenek.
– Nagymama, neked két szobád van, elférünk. Nasztya segíteni fog. Takarít, főz, bevásárol.
Hát nem segítesz a saját, szeretett unokádnak? Amint talpra állunk, veszünk lakást és elköltözünk. Ez csak ideiglenes.
– Jaj, unokám, én megszoktam, hogy egyedül élek, ti meg hangosak vagytok, biztos zenét fogtok hallgatni, vendégeket hívni. Ráadásul jön a gyerek, semmi nyugalmam nem lesz… Nekem meg magas a vérnyomásom.
– Minden rendben lesz, ne aggódj! Legalább dajkálhatod a dédunokádat…
Natalka csak akkor szerzett tudomást az egészről, amikor Denisz és Nasztya már beköltöztek az anyjához. Kérték, hogy ne mondják el neki, tudták, hogy ellenezné.
– Lányom, ne haragudj. Kicsit laknak itt, aztán elmennek. Nem élhetnek az utcán…
– Kár volt beleegyezned. Jó lenne, ha Denisz minél előbb munkát találna, különben csak lébecol. A gyerekpénzből fognak élni, meg Nasztya szülei adogatnak még egy ideig.
Denisz otthagyta a tanulást, szakma nélkül maradt, a seregbe sem vitték az asztmája miatt, most meg teljesen el van veszve…
Natalka soha nem utasította vissza, hogy vigyázzon az unokára, de amikor már minden nap odavitték, megelégelte.
– Ti vagytok a szülei, nektek kellene időt tölteni a gyerekkel, ti meg csak a barátaitokhoz jártok meg buta videókat forgattok. Hetente egyszer-kétszer hozzátok az unokát, nekem is van saját életem…
Ezután Anna nagyinál kezdték hagyni a gyereket. Neki nehéz volt, de Denisz mindig megígérte, hogy többet nem fordul elő.
– Natalja, tudod, hogy a te anyád most internetes sztár lett?
Az asszony meglepetten nézett a kolléganőjére.
– Hogy érted? Hiszen nem is használ internetet.
– A te Denised mindenféle buta kérdéseket tesz fel neki, ő meg komolyan válaszol, aztán kinevetik.
A kommentekben az emberek fel vannak háborodva, hogy a fiatalok gúnyt űznek a nagymamából. Ő meg semmit sem tud róla, biztos titokban veszik fel.
Natalka rettenetesen feldühödött. Ez már minden határon túlment.
Kiment az irodából, és felhívta a fiát.
– Halló, szia, anya.
– Denisz, miért filmezed a nagymamát, és teszed fel az internetre? Teljesen megőrültél?
– Ugyan már, mi ebben a rossz? Ez most trend! Csak válaszol a kérdésekre, mi olyan bonyolult ebben… Mi a probléma?
– Ezt Nasztya találta ki. A közvetlen közelünkben él egy járkáló tartalomforrás – tudod, mennyi lájk van a róla készült videók alatt?
– Nem tudom, és tudni sem akarom! Azonnal töröld az összes róla készült videót! Ez aljas dolog, hát nem érted?
– Semmi aljasság nincs benne. Így segít nekünk felpörgetni a fiókot, hamarabb keresünk pénzt, és elköltözünk.
– Oldjátok meg a problémáitokat magatok! Az egész világ előtt megszégyenítitek a nagymamát! Szégyentelenek vagytok! Azonnal töröld a videókat, különben az utcán találjátok magatokat!
– Hát kösz, anya… a támogatást. De a videókat nem törlöm. A blogunk ezekkel a felvételekkel repült be a toplistákra, és még egy csomót felvettünk, már reklámokat is ajánlanak. Ne üsd bele az orrod olyanba, ami nem a te dolgod!
És letette a telefont. Na tessék… Natalja durván káromkodott egyet. Igazi érzéketlen alakot neveltek belőle.
Este mindent elmesélt a férjének. Az is dühbe gurult. Hogy lehet ilyet kitalálni – nevetség tárgyává tenni a nagymamát? A fiuk a hívásokra nem válaszolt.
– Natalka, menjünk oda, majd én beszélek vele!
Denisz otthon volt, Nasztya a gyerekkel sétált, Anna nagyi pihent.
– Na, minek jöttetek? Nálunk minden rendben, ne hallgassatok az irigyekre. Ma mindenki úgy keresi a pénzt, ahogy tudja!
– De nem úgy, hogy titokban filmezi a nagymamát! Töröld ki előttem a videókat! – Natalja kiabálni kezdett.
– Ez nem komoly, anya! Már felnőtt vagyok, hogy megmondd, mit csináljak!
– Ja, felnőtt? Akkor költözz albérletbe, és élj ott! Úgy tapadsz a nagymamára, mint egy pióca! Még a nyugdíját is tőle kéritek. Nem szégyellitek magatokat?
– Ő maga ajánlotta fel, hogy segít. És különben is, a nagymama nem él örökké, a lakás utána úgyis rám száll. Mi értelme lenne albérletekben bolyongani? Csak várni kell egy kicsit.
Ettől a pimaszságtól Natalja és a férje szóhoz sem jutottak.
– A lakás rám fog szállni, én vagyok a lánya! És az ilyen viselkedés után százszor is meggondolom, hogy odaadjam-e neked vagy sem.
Először bizonyítsd be, hogy képes vagy eltartani a családodat! És végre töröld azokat a videókat!
– Hát, ahogy akarod! Akkor elmegyünk, de az unokádat többet nem látod! Holnap már el is költözünk innen!
De másnap Denisz sehová sem ment. Anna nagyi közbelépett.
– Natalja, ez az én lakásom, és én nem küldtem el őket. Hadd éljenek itt. Már megszoktam őket. Nem helyes dolog gyerekkel ide-oda csatangolni.
A videókat is megnéztem, Denisz megmutatta, semmi szégyenleteset nem láttam bennük, filmezzen csak tovább. Hátha még keres is vele valamit…
Az asszony meglepődött ezen a döntésen.
– Mama, ahogy gondolod, neked kell velük élned. Én csak aggódom érted, nyugalomra lenne szükséged.
Denisz persze szégyentelenül viselkedik… de akkor ne panaszkodj rájuk.
Két hét múlva Anna nagyi hirtelen rosszul lett. Mentőt hívtak, de már nem tudtak segíteni…
– Halló, anya, Anna nagyi nincs többé… A mentők semmit sem tudtak tenni… Azt mondták, a szíve nem bírta tovább…
– Hogyhogy nincs? Ilyen hirtelen? Istenem… Hiszen tegnap még jól volt, semmire sem panaszkodott… Mindjárt indulunk apáddal…
Natalka teljesen összetört a fájdalomtól. Még elbúcsúzni sem volt ideje az anyjától…
A temetésen Denisz sírt, és Nataljának úgy tűnt, őszintén. Mégiscsak szerette a nagymamáját… még ha sok ideget is okozott neki.
– Anya… a nagymama rám íratta a lakást. Ajándékozási szerződést csinált. Nem sokkal azelőtt, hogy elment volna. Tudnod kell róla. És én nem kényszerítettem, ő maga döntött így.
Natalka nagyon meglepődött. Hallgatott, nem szólt semmit… Hát most már mit lehet tenni… Ez volt az ő akarata…
Néhány nappal a temetés után az asszony elment az anyja lakásába, hogy összeszedjen néhány holmit, és szétossza a szomszédok között.
Az ajtó nyitva volt, halkan belépett. A hálószobából Nasztya hangja hallatszott.
Amit meghallott, a rémülettől szinte megbénította.
– Marina, elegem volt abból, hogy ezzel a vénasszonnyal kellett élni! Mindig nyögött, kérte, hogy ne zajongjunk, Kirjusára se akart vigyázni.
Én meg végre normálisan akarok élni, a saját lakásomban.
Jelzáloghitelt nem bírnánk, kicsi a bevételünk, a blog alig hoz valamit, Denisz el akart menni dolgozni, de kinek kell egy ilyen gyenge, asztmás fickó.
Amikor a mamának rosszul lett, nem volt itthon. Kérte a tablettát, meg hogy hívjam a mentőket, én meg csak húztam az időt, azt mondtam, foglalt a vonal, és nem is azt a gyógyszert adtam neki.
Csak akkor hívtam mentőt, amikor már fuldokolni kezdett. Hát így adta be a kulcsot.
Előtte meg már aláírta az ajándékozást Denisz javára, én sajnáltattam magam, a nagyi meg meglágyult.
Denisz azt hiszi, magától döntött így. Ezt csak neked mondhatom el, mégiscsak a nővérem vagy. De most végre jó lesz, saját lakásunk lesz! Csak az anyós ne üsse bele az orrát…
Natalka berontott a szobába, magánkívül a dühtől.
– Te aljas dög! Tönkretetted a nagymamát, és még dicsekszel is vele? Feljelentelek a rendőrségen! Ördögfajzat!
Nasztya gyorsan kinyomta a hívást, és rémülten nézett az anyósára.
– Maga félreértette… Én csak kitaláltam az egészet… Egyáltalán mit keres itt?
– Mit keresek itt?! Inkább te mit keresel itt? Azonnal elmondok mindent Denisznak!
– Úgysem fog hinni magának. De ha mégis… nekem mindegy! Kirjusa nem is az ő fia!
Így van. Nem fogok hozzá ragaszkodni, és különben is, az egész családjuk bolond!
– Azonnal takarodj innen, te nyomorult!
Ebben a pillanatban belépett a lakásba Denisz.
– Mi folyik itt, anya? Miért kiabáltok?
– Denisz, anyád beteges fantáziája elszabadult…
Natalka elmesélte a kihallgatott beszélgetést, és azt is, hogy Kirill nem az ő fia. Denisz döbbenten nézett Nasztyára. Az asszony közben öltöztette a gyereket, és úgy tett, mintha nem is hallaná a beszélgetést.
– Nasztya, igaz, hogy nem az én fiam? És tényleg nem segítettél a nagymamámnak?
– Úgysem tudsz semmit bizonyítani. A nagymamának beteg volt a szíve, semmilyen mentő nem tudta volna megmenteni. Egyszerűen eljött az ideje.
A fiú meg nem tőled van, hanem Vadimtól. Ő elhagyott és elutazott, én meg rögtön veled kezdtem járni.
Úgyis megtudtad volna az igazságot előbb-utóbb. Elmegyek, egy percig sem maradok itt.
Denisz nekirontott volna ököllel, de Natalka megállította. A férfi megrendülten kiment a szobából. Nasztya gyorsan összepakolt, és a gyerekkel együtt elment.
Nem fordultak a rendőrséghez. Tudták, hogy nincs bizonyíték, és senki sem fog ezzel foglalkozni. Ez a bűn Nasztya lelkiismeretén marad.
– Denisz, te is hibás vagy. Hányszor mondtam, hogy költözzetek el. A nagymama jószívű volt, sajnált titeket, ti meg… tönkretettétek.
– Teljesen sokkban vagyok, anya… Kirill nem az én fiam, a nagymama meghalt…
Munkába álltam, a blogomat törlöm. Az egész csak ostobaság volt. Változtatnom kell az életemen…
– Jól van, fiam, ideje észhez térni.
Denisz elvált Nasztyától, és bíróságon megtámadta az apaságot. Dolgozni kezdett, és egész jól keresett.
Natalka látta, mennyire megváltoztatta a fiát ez a helyzet. Elkezdett hallgatni az ő véleményére, tanácsot kérni tőle.
Nem sokkal később feleségül vett egy rendes lányt – Nasztya teljes ellentétét.
Natalka és a férje örültek, hogy a fiuk végre felnőtt módjára, emberhez méltón kezdett viselkedni. És remélték, hogy ilyen gondok többé nem lesznek az életében.
