Az amerikai Charleston állatmentőihez egy olyan kiscicát hoztak be, aki nagyon különbözött a fajtársaitól. Az állatorvosok megállapították, hogy az állat szokatlan külseje genetikai mutációnak köszönhető. A kiscica pofijának bal oldala nem fejlődött ki, a mutáció pedig nemcsak a külsejét, hanem az agyát is érintette.
Az állatorvosok mindent megtettek, hogy javítsanak az állapotán, de tehetetlenek voltak. Számos vizsgálat után azonban kiderült, hogy a mutáció nem befolyásolja az állat életét, és nincs szüksége semmiféle különleges ápolásra vagy kezelésre. Az állatvédők örömmel fogadták ezt a hírt, hiszen már önmagában sem könnyű gazdát találni egy különleges cicának — ha pedig még különleges gondoskodásra is szorulna, az esélyei szinte a nullára csökkennének.
A cicát a menhelyen Zarának nevezték el. Az ott dolgozók gyorsan megkedvelték a különleges kiscicát, hiszen barátságos és kedves volt. Zarához mindig közel akart lenni az emberhez, imádott az ölében ülni. A dolgozók nagyon szerették a kicsit, és fájó szívvel gondoltak arra, hogy talán sosem találnak családot ennek a bájos kiscicának.
Ám váratlanul mégis akadt gazdi Zara számára. Egy család, ahol már öt macska élt, úgy döntött, hogy még neki is adnak egy otthont. Kerri Dabish bevallotta, hogy nagy nehézségek árán sikerült rábeszélnie a férjét, hogy elhozzák Zarát a menhelyről. A férfi meg volt győződve arról, hogy náluk már így is túl sok macska van, és Zarával kapcsolatban az is aggasztotta, hogy különös külseje miatt biztosan sok gondoskodást igényel majd.
Kerri végül meggyőzte a férjét, így Zara beköltözhetett a Dabish család otthonába. Az új otthonában új nevet is kapott – Iggy lett belőle. Már az első napoktól kezdve barátságos természetét mutatta, és különösen Kerri férjéhez ragaszkodott. Egy pillanatra sem tágított mellőle, folyton hozzásimult. Iggy teljesen elnyerte a férfi szívét, és gyorsan ő lett a ház úrának kedvence.
