Pontosan azon az éjszakán minden megváltozott. A macska nyugtalanul ébresztette a volt bokszolót — nyávogott, rohangált, és szinte húzta magával a nappaliba…
Valaha híres ember volt — többszörös bajnok, rangos meccsek résztvevője, dicsőség, pénz. De évek múltán elhagyta a ringet. Egyre gyakrabban fájt a feje. A fájdalom fokozódott, elviselhetetlenné vált. Reszketni kezdtek a kezei, nehezére esett összpontosítani, és ekkor eszébe jutott az, amit már rég próbált elfelejteni.
Karrierje kezdetén az első edzője figyelmeztette:
„Ezrek fognak a fejedre ütni. És amikor vége lesz a pályádnak — meg fogod bánni. A fejed felmondja a szolgálatot, és emlékezni fogsz a szavaimra.”
De ifjan az ilyen figyelmeztetés csak üres hangnak tűnik. A pénz, a győzelmek, a figyelem — mind eloszlatják a kételyt. Nem akart a jövőre gondolni. Most pedig egyedül maradt. Gazdagon, de öröm nélkül. A magány és a fájdalom nem enyhültek, s néha el is ájult.
Egy ilyen pillanatban egy park padján tért magához. A fején egy nagy termetű utcai macska kényelmesen elhelyezkedve szunyókált. És hosszú idő óta először nem fájt a feje.
Így jelent meg az életében a macska, akit Doktornak nevezett el. Az állat beköltözött a házba — egy tágas villába, ahol egy nő járt hetente párszor: takarított, főzött, mosott. Ő próbált a gazdának jó orvosokat találni, de a diagnózis nem volt biztató. A betegség hivatásos ártalom volt — visszafordíthatatlan.
Doktor gyorsan otthonosan mozgott a házban. A nő örült az új, szőrös lakónak, maga a macska pedig gondoskodni kezdett a bokszolóról. Vele aludt, a mellkasához simulva melegítette testével, és enyhítette a fejfájást. Az erős altatókra már nem volt szükség. A bokszoló újra tudott pihenni.
Amikor a fájdalom közeledett, a macska a fejére mászott, és ott feküdt. Ez egy ideig segített. De a betegség haladt előre, és már Doktor jelenléte sem hozott megkönnyebbülést. Fejremegés és gyengeségi rohamok kezdődtek.
A férfi elhatározta, hogy Svájcban kezelteti magát egy rangos klinikán. Előre megkérte a házhoz járó segítőt, hogy amíg távol lesz, gondoskodjon Doktorról. De az indulás előtt váratlan dolog történt.
Egy nap hazatérve a sétából a kanapén… egy vemhes macskát talált. Mellette Doktor ült, elégedett házigazda tekintettel.
– Komolyan? – csodálkozott a bokszoló. – Barátnőt hoztál? Most mit kezdjünk ezzel?
A macska reménykedve nézett rá. A férfi felsóhajtott:
– Rendben, felhívom a segítőt. Majd ő elintézi.
De azon az éjszakán Doktor riadót fújt. Felébresztette gazdáját, és a nappaliba vezette. Ott, a kanapén, a macska vajúdott. Késő volt bárkit is hívni. A férfi egyedül maradt vele. Remegett a keze — nem a betegségtől, hanem az izgalomtól és félelemtől —, miközben sorra fogadta az öt kiscicát. Doktor közben mögötte ült, és figyelte.
Másnap reggel a bokszoló kimerülten elaludt. A macskát maga Doktor hozta a házba — a piaci standok alatt találta, és nagy nehezen vette rá, hogy kövesse.
Amikor délben felébredt, az egész macskacsalád ott feküdt az ágyában. Az anya nyugodtan nyalogatta az újszülötteket. A bokszoló elmosolyodott, megsimogatta, majd hosszú idő után először a tükörhöz lépett. Meglepve látta: a kézremegése eltűnt. A tekintete újra tiszta volt.
A segítő megérkezett a szükséges dolgokkal, végighallgatta a történetet, és csak a fejét csóválta:
– Doktor, te aztán igazi csoda vagy.
Egész héten teljesen új légkörben éltek. A macska folyton a bokszoló közelében volt, mintha megérezte volna, hogy ő lett a megmentője. A házvezetőnő tréfásan megjegyezte, hogy féltékeny rá.
A klinika már a múlté volt, a férfi idő előtt hazatért. A kiscicák megnőttek. A házvezetőnő beköltözött az egyik szobába. A macska pedig — határozottan megtagadta, hogy elhagyja a férfi hálószobáját.
Teltek a hetek. Csak hónapokkal később vette észre a bokszoló: már nem szedi a gyógyszereit. Nincs rájuk szüksége. Az állapota stabilizálódott. A házvezetőnő pedig másként kezdett ránézni — figyelmesebben, gyengédebben.
A kiscicák futkároztak a házban, Doktor pedig mind őket, mind a gazdáját szemmel tartotta. Úgy tűnt, büszke mindarra, ami történt. A bokszoló, bár nem volt teljesen egészséges, ismét élőnek érezte magát. Új értelmet nyert az élete.
Kilenc hónappal később neki és a házvezetőnőnek kislányuk született. Összeházasodtak. A ház megtelt örömmel. Néha még fájt a feje — ilyenkor bevett egy tablettát. De az élet már egészen más volt. A házban gyermeki nevetés csengett. Végre mosolygott.
Az orvosi vizsgálatokon az orvosok csodálkozva néztek rá — elvileg már régen elveszíthette volna a gondolkodási képességét. De ő beszélt, mozgott, élt.
A titok egyszerű volt. Nem csoda. Hanem szeretet, gondoskodás, élet.
És Doktor tudta: mindent ő változtatott meg. Minden akkor kezdődött, amikor azon az estén lefeküdt egy idegen férfi fejére a parkban.
Szóval… ne siess a ringbe. Nem biztos, hogy mindig akad melletted egy ilyen Doktor.
