Éva Haritonova valaha mesébe illő életet élt a Haritonov-kúriában – egy hat hálószobás, elegáns birtokon, amelyet szeretettel és büszkeséggel épített néhai férje, Robert. Négy gyermekük ezen a pompás helyen nőtt fel, kényelem és gondoskodás ölelésében. De amikor Robert hirtelen meghalt, minden összeomlott.
Éva három fia – Márk, Pál és András – keselyűkké változtak. Kapzsiak és türelmetlenek voltak, és gyászoló anyjukat manipulálva írattak alá vele jogi papírokat, amelyeket ő nem is teljesen értett. Néhány hónapon belül Évát kilakoltatták a saját otthonából.
– Ez csak egy kis papírmunka, anya – mondta hidegen Márk.
– Csak segítünk rendbe tenni a dolgokat. Nincs is szükséged egy egész kúriára – tette hozzá Pál.
András ravaszul mosolygott. – Tekintsd ezt tércsökkentésnek.
Amit nem mondtak el: hogy milliókért árulták a kúriát, és egymás közt osztották fel a pénzt. Egy kisebb összeget odavetettek a húguknak, Klárának, aki hosszú ideje külföldön volt egy orvosi misszión – remélve, hogy nem fog kérdezősködni.
Éva hatvanöt évesen fedél nélkül maradt, Robert rozsdás, öreg Buickjának hátsó ülésén aludt, egy árnyékos mellékutcában parkolva. Minden este a csillagokat nézte, és így suttogott néhai férjéhez:
– Szégyellnéd magad miattuk, Robert. Mindent odaadtam nekik. Most még egy ágyam sincs.
A megaláztatás ellenére Éva továbbra is hitt a jóságban. Megosztotta csekély ételét a körülötte élő hajléktalanokkal. Egyetlen mentőkötele a véletlenszerű telefonhívás volt Klárától – bár soha nem mondta el lányának az igazat, nem akarta felzaklatni őt.
Minden megváltozott, amikor Haritonovék idős szomszédja, Grigorjeva néni felhívta Klárát, és elmesélte a szörnyű igazságot.
Klára másnap repülőre ült. Amikor meglátta anyját – kimerülten, összetörve, egy autóban élve – megszakadt a szíve.
– Anya… – sóhajtotta Klára, miközben odarohant, hogy átölelje.
– Klára? Tényleg te vagy az? – zokogott Éva.
– Itt vagyok. Esküszöm, mindent helyrehozok.
Egy hotelszobában virrasztották át az éjszakát, Klára pedig végighallgatott minden fájdalmas részletet. Mire felkelt a nap, a gyásza valami mássá változott:
Dühhé.
Klára nemcsak igazságot akart – bosszút is. És elég okos volt ahhoz, hogy végre is hajtsa.
Klára bosszút terve: A kúria visszaszerzése
Egy stróman cégen és egy ügyvéd barátján keresztül Klára titokban visszavásárolta a Haritonov-kúriát egy zárt aukción. A bátyjai sosem tudták meg, ki volt a vevő.
Klára színészeket bérelt fel, akik ingatlanbefektetőknek adták ki magukat, és külön-külön keresték meg Márkot, Pált és Andrást.
Mindegyik testvér elképesztően csábító ajánlatot kapott — hogy adják el újonnan szerzett házaikat háromszoros áron, egy „vállalati átszervezési projekt” részeként. A kapzsiságtól elvakítva mindhárman gondolkodás nélkül aláírták.
Néhány napon belül fedél nélkül maradtak.
Klára névtelen üzeneteket küldött a helyi sajtónak. A történetek harsány címekkel jelentek meg:
„Gazdag fiúk hajléktalanná tették anyjukat – most őket lakoltatták ki.”
A közösségi média felrobbant a felháborodástól. Ügyfelek mondták le a megbízásokat. Munkaadók elhatárolódtak tőlük.
Próbálták hívni a húgukat.
Nem válaszolt.
Egy héttel később Éva ott állt korábbi otthona, a kúria kapuja előtt – annál a háznál, ahonnan elűzték. Klára odanyújtotta neki a kulcsokat.
– Újra a tiéd, anya. Örökre.
Éva keze remegett. – Te visszavásároltad?
– Visszavásároltam. De ez még nem minden – mosolygott Klára. – Ők mindent elvesztettek. Pont úgy, ahogy ők téged is mindenből kiforgattak.
Gyógyulás és az igazi örökség
A kúria újjáéledt. Klára életet vitt minden poros sarokba. Születésnapi ünnepséget rendezett az anyjának, tele fényképekkel, zenével és nevetéssel. Spanapokat tartottak, piknikeztek és teáztak ugyanazon az öreg fa alatt, amely alatt Éva valaha Roberttel üldögélt.
Éva utolsó éveit békében és kényelemben töltötte, szeretettel körülvéve – olyan szeretettel, amit sem megvenni, sem ellopni nem lehetett.
Amikor meghalt, Klára karjaiban ment el – keze lánya arcán pihent.
– Te megmentettél engem – suttogta.
– Nem, anya – válaszolta Klára könnyek között. – Te neveltél fel engem. Én csak visszaadtam, amit kaptam.
Mit gondolsz Klára bosszújáról? Szerinted jogosak voltak a tettei, figyelembe véve testvérei árulásának mértékét?
