Az esküvői szertartás alatt a juhászkutya váratlanul megállt a menyasszony útjában. Mindenki azt hitte, hogy ez csupán véletlen, de egy másodperccel később olyasmi történt, ami mindenkit sokkolt…
Rex több mint tíz éve volt Anna mellett — hűséges barát és társ. Először azt gondolta, hogy a kutya csak ideges, de hamar rájött, hogy valami másról van szó.
Anna megállt. Rex odasimult a lábához. Nem ugatott, nem morgott — csak átható tekintettel nézett a szemébe.
— Rex, gyere, drágám — suttogta Anna, remélve, hogy feláll. De a kutya nem mozdult. A vendégek suttogása felerősödött. Anna apja már nyúlt volna a pórázért.
És akkor — halk, szinte hallhatatlan morgás. Furcsa volt. Rex soha nem viselkedett így.
Anna leguggolt mellé, két kezébe fogta a kutya fejét, és a szemébe nézett:
— Mi van veled, édesem?
És csak ekkor vette észre, milyen nehezen veszi a levegőt, és mennyire remegnek a lábai. A szíve összeszorult. Már senkit nem látott, csak Rexet.
A vendégek tanácstalanul suttogtak, próbálták megérteni, mi történik. De Anna csak a saját szívverését hallotta, és csak Rex szemét látta, tele gyengédséggel és bánattal.
— Rex… — suttogta újra.
És éppen ebben a pillanatban történt valami, ami megrázta az összes jelenlévőt… A folytatás az első hozzászólásban 👇👇
Anna megállt. A vendégek döbbenten néztek egymásra. A vőlegény is közelebb lépett. Ekkor Anna határozottan megszólalt:
— Az állatorvosi klinikára megyünk. Azonnal.
Az esküvőt ott helyben le kellett mondani. A fehér ruha, a zene, a virágok — mindez háttérbe szorult, amikor Anna a vőlegényével és a szüleikkel együtt beemelték Rexet az autóba, és elindultak a kórházba.
Az orvosok diagnózisa: Rex szívelégtelenségben szenved, és már csak néhány napja, esetleg hete van hátra. Anna nem tudta visszatartani a könnyeit.
— Nem tudom megünnepelni az esküvőmet, miközben tudom, hogy Rex elmegy. Ő a családom — mondta a vőlegényének. — Arra kérlek, halasszuk el az egészet. Vele kell lennem.
A vőlegény szorosan megölelte, és habozás nélkül beleegyezett.
— Természetesen. Ő fontosabb. Megtartjuk később. A legfontosabb, hogy azok mellett legyünk, akiket szeretünk.
És hirtelen, néhány órával később, a klinika szobájába beléptek Anna szülei, a vőlegény szülei… és a pap. Gyűrűket és virágokat hoztak.
— Úgy gondoltuk — mondta Anna apja —, hogy ha az esküvőnek azok előtt kell megtörténnie, akik a legfontosabbak számodra, akkor miért ne lehetne itt? Legyen Rex is veletek ebben a pillanatban.
Így történt meg a legigazibb, legőszintébb ceremónia közvetlenül a klinikán. Anna egyszerű fehér köpenyben, a vőlegény feltűrt ujjú ingben, és közöttük Rex, aki csendesen szundikált, érezve a szeretetet, amely minden oldalról körülölelte.
