Vincent este 8:43-kor találta meg az első problémát a biztonsági felvételeken.
Tizenegy perc hiányzott.
Dominic a saját dolgozószobájának íróasztala mögött ült, miközben három monitor a rehabilitációs szárny kameraképeit közvetítette.
Clare és Ellie egy emeleti vendéglakosztályban tartózkodtak két olyan női alkalmazott kíséretében, akikben Dominic megbízott. Clare addig tiltakozott, amíg Dominic el nem magyarázta neki: aki hozzányúlt a rögzítőjéhez, az rájöhetett, hogy Ellie láthatott valamit.
Ez véget vetett a vitának.
Vincent a monitorok mellett állt.
– A tizenkettes kamera folyamatosan rögzít.
– Általában?
– Mindig.
– És tegnap?
Vincent megkocogtatta a képernyőt.
– Délután 4:16 és 4:27 között. Semmi.
– Rendszerhiba?
– Nem.
– Honnan tudod?
– A többi kamera online maradt.
Dominic hátradőlt.
A lába másmilyen érzést keltett.
Nem volt meggyógyulva.
Nem volt fájdalommentes.
De más volt.
Hétszámra azt feltételezte minden egyes újabb sajgásról, hogy a teste cserbenhagyja.
Most viszont azon tűnődött, ebből a szenvedésből mennyi volt a mesterségesen előidézett.
Dr. Mercer a kandalló közelében állt.
– Azt akarom, hogy még ma este készítsünk képalkotó vizsgálatot.
Dominic rzanézett.
– Miért?
– Ha a rögzítő ismételten nyomás alatt tartotta az ideget, tudnom kell, keletkezett-e további károsodás.
– Ismételten?
Mercer tétovázott.
Dominic észrevette.
– Maga szerint ez egynél többször is megtörtént.
– Azt gondolom, számolnunk kell a lehetőséggel.
Vincent megfordult.
– Hány embernek van hozzáférése a rögzítőhöz?
– Dominic. Én magam. Két gyógytornász. Három rehabilitációs technikus.
– És Arthur Vossnak?
– Semmi orvosi indok.
– Nem ez volt a kérdésem.
Mercer kifújta a levegőt.
– A rehabilitációs szárny nincs elzárva a háztartás magas rangú vendégei elől.
Dominic telefonja rezgett.
Arthur volt az.
Ignorálta.
Újabb üzenet érkezett.
Aztán egy harmadik is.
Vincent odapillantott.
– Mit ír?
Dominic elolvasta a képernyőt.
A tanácstagok távoznak.
Instabilnak mutatod magad.
Hívj fel, mielőtt ez kínossá válik.
Dominic az asztalra fektette a telefont képpel lefelé.
– Kérd le a belépési naplókat.
Vincent bólintott.
– Már csinálom is.
Kopogás hallatszott.
Vincent egyik biztonsági embere lépett be egy kis műanyag bizonyítéktasakot tartva a kezében.
– Ezt találtuk a rehabilitációs szekrény mögött.
Benne egy apró csavarhúzó lapult.
Mercer elkomorult.
– Ez nem a miénk.
Dominic Vincentre nézett.
– Ujjlenyomatok?
– Szakszerűen kezeljük.
– Jó.
Újabb kopogás.
Ez alkalommal Clare állt az ajtóban.
– Sajnálom – suttogta.
Dominic beljebb intette.
– Mi történt?
– Ellie nem akar aludni.
– Az érthető.
– Azt mondja, el kell mondania neked valamit.
Dominic Vincentre pillantott.
– Hozd ide.
Percekkel később Ellie lépett be kölcsönkapott pizsamájában, szorongatva a fából készült zárnyitó játékát.
Felmászott az édesanyja melletti kanapéra.
Dominic az íróasztal mögött maradt, hogy ne ijessze meg.
– Mire emlékszel?
Ellie a játékát bámulta.
– A bácsi nem volt egyedül.
Vincent figyelme kiéleződött.
– Ki volt még ott?
– Egy néni.
– Milyen néni?
Ellie megvonta a vállát.
– Fehér cipős.
Clare összevonta a szemöldökét.
– Fehér cipős?
– Olyan nyikorgós volt a cipője.
Mercer mozdulatlanná vált.
Dominic észrevette.
– Samuel?
Az orvos kényelmetlenül érezte magát.
– Gyógyászati lábbeli.
– Ki hord ilyet?
– A rehabilitációs személyzet fele.
Vincent néhány lábnyira Ellie-től leguggolt.
– Emlékszel még bármi másra?
Ellie bólintott.
– Azt mondta, hogy ezt ne csinálja.
Dominic szeme összeszűkült.
– Mit mondott a férfi?
Ellie szorongatta a játékát.
– Azt mondta, hogy…
Küzdött az emlékekért.
Clare megsimogatta a hátát.
– Semmi baj.
Ellie végül így suttogta: – Pont elég.
Senki sem mozdult.
Dominic hideget érzett.
– Pont elég mihez?
Ellie rázta a fejét.
– Ennyi az egész.
Vincent felállt.
Dominic ránézett.
– Keresd meg a nőt.
9:17
9:17-kor Vincent személyzeti fényképekkel tért vissza.
Ellie egyenként átvizsgálta őket.
Az elsőt elutasította.
Aztán a másodikat.
Az ötödik fényképnél megállt.
Angela Pierce.
Gyógytornász.
Harmincnégy éves.
Nyolc hónapja alkalmazásban.
Ellie megérintette a fényképet.
– Nyikorgós cipő.
Mercer halkan káromkodott.
Dominic ránézett.
– Hol van?
– Ötkor elment.
Vincent már hívta is a számot.
Senki sem felelt.
Egy biztonsági csapat kocsiba ült és Angela lakásához hajtott.
Üres volt.
Az autója a mélygarázsban állt.
A telefonja a konyhapulton hevert.
A táskája is bent volt.
De Angela eltűnt.
10:02-kor Vincent mást is feltárt.
Arthur Voss tegnap délután 4:14-kor lépett be a rehabilitációs szárnyba.
4:31-kor távozott.
Pontosan a hiányzó felvételek idején.
Dominic a belépési naplót bámulva így szólt:
– Arthur tudja, hogy ezek a nyilvántartások léteznek.
– Igen.
– Vagyis vagy nem érdekli…
– Vagy azt hitte, azokat is törlik.
Dominic az esőtől sötétlő ablakok felé nézett.
– Ki ellenőrzi a biztonsági archívumot?
Vincent arca megfeszült.
– Az én osztályom. magán kívül ki?
– Négy felügyelő.
– Vizsgáld meg mind a négyet.
Vincent nem ellenkezett.
Ezért bízott benne Dominic.
Egy gyengébb ember személyes sértésnek vette volna a parancsot.
10:30-kor Dominic felhívta Arthurt.
Arthur azonnal felvette.
– Végre.
– Jöjjön vissza.
Egy szünet következett.
– Otthon vagyok.
– Akkor hagyja el az otthonát.
– Miért?
– Akart egy szavazást.
– Holnap.
– Ma este.
Arthur elcsendesedett.
– Jobban érzed magad?
– Sokkal.
Újabb szünet.
– Harminc perc múlva ott vagyok.
A hívás megszakadt.
Vincent Dominicet bámulta.
– Idehozod?
– Látni akarom az arcát.
28 perc múlva
Huszonnyolc perc elteltével Arthur belépett a dolgozószobába.
Ugyanazt a szürke öltönyt viselte.
Kabát nem volt rajta az eső ellenére sem.
Meglátta Mercert.
Aztán Vincentet.
Majd Dominic rögzítőjét.
– Igazi színházat csináltál ebből.
Dominic egy szék felé intett.
Arthur leült.
Dominic az asztalra tette a belépési naplót.
– Tegnap járt a rehabilitációs szárnyban.
– Igen.
– Miért?
– Hogy lássalak.
– Nem voltam ott.
– Rájöttem.
– Mit csinált tizenhét percen keresztül?
Arthur elmosolyodott.
– Ez egy kihallgatás?
– Nem.
– Annak hangzik.
– Egy kihallgatáson többen lennének.
Arthur mosolya elhalványult.
– Beszéltem Angelával.
– Miről?
– Az állapotodról.
– Miért?
– Mert a holnapi szavazás a te állapotodtól függött.
Dominic előrehajolt.
– A tegnapi szavazás.
Arthur azonnal helyesbített.
– A tegnapra ütemezett szavazás.
– Hozzáért a rögzítőmhöz?
– Nem.
– Angela hozzáért?
– Gyógytornász. Feltételezem, hogy hozzáér rögzítőkhöz.
– Hol van?
Arthur ráncba szedte a homlokát.
– Honnan tudnám?
Dominic vizslatta.
Arthur jó volt.
Túl jó.
Aztán Ellie tűnt fel az ajtóban.
Clare mögötte állt.
– Sajnálom – suttogta Clare. – Meghallotta a hangokat.
Arthur megfordult.
Fél másodpercre valami átfutott az arcán.
Felismerés.
Ellie meglátta őt.
A kifejezése szintén megváltozott.
Clare mögé húzódott.
Arthur magához tért.
– Ez lenne a gyermek?
Dominic figyelmesen figyelte.
– Melyik gyermek?
– Aki az egész zűrzavart okozta.
Ismét: túl sok információ.
Dominic soha nem mondta meg Arthurfot, hogy Ellie fedezte fel a hibát.
Arthur rájött a tévedésére.
Vincent szintén észrevette.
A szoba csendbe borult.
Arthur felállt.
– Ez képtelenség.
Dominic ülve maradt.
– Egyetértetek.
– Egy négyéves gyereknek hiszel nekem helyette?
– Én a bizonyítékokban bízom.
– Nincsenek is bizonyítékaid.
Dominic megkocogtatta a belépési naplót.
Arthur felnevetett.
– Meglátogattam egy szobát egy olyan házban, amelybe húsz éve bejárok.
– Tizenegy percnyi törölt biztonsági felvétel idején.
Arthur arca megváltozott.
Csak kicsit.
De annyira már igen.
– Nem tudok semmilyen törölt felvételről.
– Soha nem mondtam, hogy törölték.
Arthur mereven nézte.
Dominic óvatosan felállt.
A rögzítő ez egyszer nem mart bele a vádlijába.
Az íróasztal köré lépett.
Arthur tekintete a lábára esett.
Dominic észrevette.
– Csalódottnak tűnik.
Arthur felhorkant.
– Ne légy nevetséges.
Dominic tett még egy lépést.
Aztán még egyet.
Arthur hátrálni kezdett az ajtó felé.
– Holnap reggel – mondta Dominic –, megtartjuk a szavazását.
Arthur újra elmosolyodott.
– Jó.
– De előbb a tanács minden tagja látni fogja az orvosi jelentést.
– Milyen jelentést?
– Azt, amelyik elmagyarázza, miért romlott meg hirtelen az állapotom.
Arthur mosolya eltűnt.
Vincent telefonja csöngött.
Felvette.
A kifejezése megváltozott.
– Mikor?
Meghallgatta.
– Mindenkit tartsatok távol tőle.
Dominic rzanézett.
Vincent letette a telefont.
– Megtalálták Angelát.
– Hol?
– Az északi garázsban.
Arthur arca elfehéredett.
Dominic észrevette.
Vincent folytatta.
– Él.
Mercer azonnal mozdult.
– Állapot?
– Megijedt. Kiszáradt. Nincsenek súlyos, látható sérülései.
– Hol volt?
Vincent egyenesen Arthurt bámulta.
– Bezárva egy karbantartó helyiségbe.
Arthur teljesen mozdulatlanul állt.
Dominic közelebb lépett.
– Érdekes.
Arthur rázta a fejét.
– Azt hiszed, én csináltam?
– Azt hiszem, Angela el tudja mondani.
Vincent telefonja ismét csöngött.
Felvette.
Ez alkalommal hosszabban hallgatott.
Aztán Dominicre nézett.
– Van valami más is.
– Mi az?
– Angela folyamatosan azt hajtogatja, hogy nem ő állította át a rögzítőt.
Arthur szinte észrevétlenül kifújta a levegőt.
De Vincent még nem fejezte be.
– Azt mondja, valaki kényszerítette, hogy hozzáférést adjon neki.
Dominic Arthurra nézett.
– Ki?
Vincent arcvonásai elborultak.
– Nem árulja el telefonon.
– Miért?
– Mert azt mondja, hogy az a személy a ház minden egyes helyiségéhez hozzáfér.
Dominic azonnal átérezte a jelentését.
Ez nem csupán Arthur frakciójának támadása volt.
Valaki Dominic otthonán belül segített nekik.
Valaki, akiben megbíztak.
