— Majd én leleplezlek! Kiderítem, ki a szponzorod! — fogadkozott magában Raisza Tyimofejevna.
Bár ezt egyelőre csak gondolatban mondta ki. Még hiányoztak a tények, hogy sarokba szorítsa fia tisztességtelen feleségét. Az asszony nem lelte a helyét. Már több éjszaka óta nem aludt, kétségek mardosták. Szörnyű gyanú fészkelte be magát a fejébe. És minél többet rágódott rajta Raisza Tyimofejevna, minél tovább töprengett, annál biztosabbá vált a megérzéseiben.
„Nem, ennek sürgősen véget kell vetni! Mindent ki kell derítenem, és fel kell nyitnom a kisfiam szemét, hogy miféle nő a felesége” — okoskodott a hosszú, álmatlan éjszakákon.
Egyetlen fia, Kosztya nemrég nősült meg. Ez a házasság pedig egyáltalán nem volt az asszony ínyére. Nem ilyennek képzelte el a menyét. Karina váratlanul bukkant fel az életükben, mint egy forgószél. Raiszának még ocsúdni sem volt ideje, a lány már a fia felesége lett.
A lány távolról sem volt az a félős fajta. Az első naptól kezdve éreztette az anyósával, hogy nem hagyja magát. Karina egyszerű titkárnőként dolgozott a helyi közigazgatás egyik vezetőjénél, de Raisza Tyimofejevna szerint úgy viselkedett, mintha ő lenne az angol királynő.
— Ne akarja nekem megmondani, mit csináljak! Majd én elintézem. Jobban tudom magánál, hogyan kell eljárni ebben a helyzetben — ezek voltak a lázadó meny kedvenc mondatai.
Az anyós pedig sajnálattal vette tudomásul, hogy tanácsaival és erkölcsi prédikációival nagyon hamar elveszítette a jelentőségét mind a fia, mind a menye szemében. Raisza ezt nem bocsátotta meg neki, és haragot tartott.
— Fiam, miért nem hívsz meg magatokhoz, és te magad miért nem jössz? — kérdezte fiát, aki az esküvő után megfeledkezett az anyjáról, és egyre ritkábban látogatta.
— Nincs időnk, anya. Dolgozunk. Különben is, Karina azt mondja, ideje lenne már felnőnöm. Azt tanácsolja, hogy szakadjak el végre a kötényed mellől, amibe majdnem harmincéves koromig kapaszkodtam.
— Ezt mondta?! — hördült fel az anyja.
— Igen. És igaza van, én is belátom.
Az anyát mélyen érintették fia szavai. Rossz volt ezt hallania. Egy idegen nő, akiről egy évvel ezelőtt még hírét sem hallották, közelebb került hozzá, mint a saját anyja.
„Micsoda cafka! — gondolta a menyéről Raisza Tyimofejevna. — Mindenáron el akarja tőlem idegeníteni Kosztyenkát.”
Nemrég pedig egyenesen felháborító dolog történt: Karina nem hívta meg a férje anyját a születésnapjára.
— Nem, anya, ott csak fiatalok lesznek. Éjszakai klubban ünnepelünk. Mit is kezdenél te ott, gondolj csak bele? — válaszolta hétköznapi természetességgel Kosztya, amikor az asszony arról faggatta, mikor tartják az ünnepséget, és milyen ajándéknak örülne a menye.
— Hát hogy lehet ez! — képedt el az anyja.
— Csak így. Ne költsd feleslegesen a pénzed. Nem kell semmilyen ajándék. Vagy vegyél valamit a saját ízlésed szerint, ha mindenáron fel akarsz köszönteni.
— De ez nincs rendjén! Hiszen most már egy család vagyunk. Az ünnepeket együtt kellene töltenünk. Úgy látszik, már nincs rátok szükségem — kesergett Raisza Tyimofejevna.
— Anya, mi ebben a probléma? Majd valamelyik nap összehozunk egy vacsorát és áthívunk, ne aggódj — nyugtatta meg a fia.
A meghívás azonban azóta sem érkezett meg.
Karina továbbra is a régi maradt, levegőnek nézte az anyósát. Raisza azonban nem hagyta annyiban. Úgy döntött: ha nem hívják vendégségbe, majd ő elmegy magától. Akkor, amikor jónak látja. Ő az anya, és egyáltalán nem mindegy számára a saját gyermeke egészsége és boldogulása.
Ezentúl Raisza Tyimofejevna hétvégente és munka után is megjelent náluk. Nem mindig találta otthon Konsztantyint, mert a fia gyakran késő estig bent maradt a munkahelyén. A pimasz meny úgy tett, mintha az anyósa ott sem lenne. Jött, hát jött, az ő dolga. Majd csak elmegy egyszer — ezt az elvet vallotta Karina.
A szigorú anyós szótlanul végigvizsgálta a lakást — rendben van-e minden, van-e vacsora. Azután megitta a teáját, és hazament.
Az utóbbi időben azonban Raisza észrevette, hogy a menye gyakran beszél valakivel mobilon, és ilyenkor átmegy a másik szobába.
„Rejteget valamit” — vélte az asszony. Furcsa volt ez: mit titkolhat egy férjes asszony? Csak nem a szeretőjével turbékol a telefonon? Kitelik tőle — gondolta a menyéről.
Volt még egy dolog, ami nyugtalanította Raiszát. Nem kerülhette el a figyelmét, hogy Karina ruhatárában rengeteg új darab jelent meg. Ráadásul nem olcsó ruhák és cipők voltak ezek, ehhez ő is értett. A meny fülében, kezén és nyakán díszlő drága ékszerek pedig végképp nem hagyták nyugodni.
— Mégis miből van ennyi pénzed? Már megint új fülbevaló! — fakadt ki egyszer az anyós. — Tegnap meg az a kosztüm és a cipő… Naponta cseréled a táskáidat!
— Nem tartozom magának számadással a bevételeimről és a kiadásaimról! — reagált élesen Karina. — Ne számolgassa más pénzét, az buta dolog.
— Kosztya, te talán munkahelyet váltottál? — kérdezte egyszer a fiától. — Vagy megduplázták a fizetésedet?
— Dehogyis, anya, minden a régi. Pedig nem lenne rossz! A főnök csak ígérget, de semmi több. Miért kérdezed? Pénzre van szükséged?
— Nem, fiam, nekem nem kell. Jól keresek, mire is költenék egyedül? De nektek biztosan hiányzik, látva, mennyit költ magára a feleséged mostanában — szúrt oda az anyja.
— Minden rendben nálunk, anya. Ha pedig pénz kellene, ne szégyelld mondani.
— Nem, drága fiam. Van ebben valami bűnös — mondta az asszony, inkább csak magának.
És elemezni kezdte a helyzetet. Megfigyelt. És legnagyobb szörnyűségére nagyon elkeserítő következtetésre jutott.
Nagyjából kiszámolta, mennyit költött a menye az elmúlt hónapban új ruhákra és ékszerekre, és az összeg tetemes volt. A fia többhavi fizetését is kitette. Persze fel lehetett volna tételezni, hogy a meny is jól keres, de az anyós pontosan tudta, hogy a lány fizetése jóval kevesebb a férjéénél. A fizetéséből nem futhatta volna ilyen mérhetetlen költekezésre.
Valami nem stimmelt. Ez pedig nem hagyta nyugodni az anyóst. Azon is csodálkozott, hogy a fia hogyan maradhat ilyen boldog tudatlanságban azzal kapcsolatban, ami körülötte zajlik.
„Minden összevág — gondolta éjszakánként Raisza. — A titkos telefonbeszélgetések, a rejtélyes eredetű pénz. Van valakije, biztosan van! Becsapja ez a cafka az én Kosztyámat” — gyötrődött az álmatlan éjszakákon a szegény asszony. Csak azt nem tudta, hogyan csípje fülön.
Azonban egy napon végre rámosolygott a szerencse.
Raisza Tyimofejevna saját szemével látta, amint Karina beszáll egy idegen férfi autójába. Az utóbbi időben ugyanis rendszeresen őrt állt a menye munkahelyénél: a munkaidő vége felé megjelent az adminisztrációs épület előtti parkban, és úgy tett, mintha csak a szabad levegőn pihenne.
Ma azonban a pimasz meny lebuktatta magát. Minden szégyenérzet nélkül, fényes nappal szállt be a szeretője kocsijába. Az anyós sem volt rest: intett egy közelben álló taxinak, és megkérte a sofőrt, hogy kövesse az autót.
A meny és az idegen egy kávézónál álltak meg. Kedvesen mosolyogtak egymásra, élénken beszélgettek, majd besétáltak a helyiségbe. Raiszának követnie kellett őket. Nem messze a vidám párostól foglalt helyet, és figyelni kezdett. Karina és kísérője könnyű ételeket rendeltek, és továbbra is heves érzelmekkel diskuráltak.
„Micsoda szégyen! — gondolta Raisza. — Semmi erkölcs, semmi szemérem! Itt ül a szeretőjével egy nyilvános helyen, és senkitől sem fél!”
Az anyós még meg is próbált videót készíteni a telefonjával, hogy legyen bizonyítéka, de amikor észrevette, hogy a pincér gyanakodva méregeti, gyorsan felhagyott a kémkedéssel. Mire a szerelmespár elhagyta a kávézót, Raisza Tyimofejevna szem elől tévesztette őket, mert nem talált ilyen gyorsan üres taxit.
A bosszúvágytól hajtva az anyós fia lakása felé vette az irányt, hogy megvárja Kosztyát, és mindent elújságoljon neki. Fel akarta nyitni a szemét a hűtlen feleségével kapcsolatban. Ám a délutáni dugó miatt csak két óra múlva ért oda. Az ablakokban égett a villany.
„Ez az! Most rögtön mindent elmondok Kosztyának” — gondolta.
De teljes kudarc várta.
A lakásban Raisza nemcsak a fiát és a menyét találta ott, hanem azt a férfit is, aki egész délután Karinával volt a kávézóban.
— Szia, anya! — szólalt meg vidáman Kosztya. — Ismerkedj meg Igorral, Karina unokatestvérével. Pár napra a városba jött, és gondolta, meglátogat minket.
— Az unokatestvére? — húzta el a száját csalódottan az asszony.
Bár nem ilyen fordulatra számított, továbbra is szomjazott a bosszúra.
— Fiam, beszélnünk kell — mondta szigorúan. — Kérlek, gyere ki velem a konyhába.
— Persze — felelte kissé tanácstalanul Konsztantyin.
— Mondd meg nekem, honnan van a feleségednek ennyi pénze? — kezdte az anyja bosszankodva. — Te egyáltalán felfogod, mennyibe kerül minden, ami rajta van? Az összes új ruha és a drága ékszerek…
— Anya, tudok róla. Sőt, mondok neked valami többet: Karisa hamarosan autót akar venni. A saját, tisztességesen megkeresett pénzéből — vágta oda a fia, megdöbbentve az anyját.
— Mégis mivel kereste meg? Egy titkárnői fizetésből nemhogy dőzsölni nem lehet, de még egy autóra sem futja!
— Anya, Karina blogger. Már régóta több csatornát is vezet különböző közösségi oldalakon. Tudom, hogy ez neked furcsán hangzik, de sokkal többet keres vele, mint mi ketten együttvéve a hivatalos állásunkban.
— Micsoda? Azt akarod mondani, hogy az interneten szedi össze ezt a rengeteg pénzt? Ne nevettess már! — hitetlenkedett az anyja.
— Így van. Karina videókat készít az életéről. Arról, hogyan ismerkedtünk meg, az esküvőnkről, a családi életünkről és a munkájáról is. És még valamiről… ne sértődj meg, anya, de arról is, hogy te mennyire nem szereted őt.
— Mit?!
— Igen, anya. Mellesleg az utóbbi időben elég sok videót szentelt neked. Több ezres követőtábora van, és meg fogsz lepődni, de az embereket valamiért ez borzasztóan érdekli!
Az anya döbbenten hallgatott, a fia pedig folytatta:
— Persze Karinának több évbe telt, mire eljutott odáig, hogy ennyit keressen. De ez most már tény.
— Hát, fiam… megleptél. De miért… miért beszél rólam? Tényleg ennyire rossz lennék?
— Azért, mert az anyóssal való viszony örökzöld téma. Sokakat érint, ezért nézik, kommentelnek, és tanácsokat adnak egymásnak. Anya, fejezd be Karinka vegzálását. Ő rendes nő, és szeretem őt. Igen, van akarata, mert sok mindent egyedül ért el az életben. De szemernyit sem rosszabb más nőknél. Számomra pedig ő a legjobb!
Raisza Tyimofejevna nem tért magához egyhamar azok után, amiket aznap megtudott. De a menyével szembeni gyanakvása nem múlt el. Főleg most, hogy megtudta: a nő az egész világnak kifecsegheti, milyen gonosz anyósa van. A bloggerek már csak ilyenek — mindenre képesek a hírnévért.
