— Larissza Nyikolajevna? A bank biztonsági szolgálatától keressük. A férje itt van egy nővel, aki nagyon hasonlít önre. Bemutatta az ön útlevelét, és a betétek megszüntetését kéri.
Larissza a füléhez szorította a telefont. Kisebbik lánya a lábába kapaszkodva nyűgösködött. A tűzhelyen valami sziszegve sült.
— Viktor kiküldetésben van. Már harmadik napja.
— Akkor jöjjön, amilyen gyorsan csak tud. Hitelt próbálnak felvenni az önök vidéki házának jelzálogára.
Larissza letette a telefont, és elzárta a gázt. Hét éve ült otthon. Hét éve Viktor ragaszkodott hozzá, hogy egy rendes feleség nem maradhat sokáig a munkahelyén. Larissza hitt neki. Felmondott az áruházban, ahol mindenki a legjobb áruforgalmi szakemberként ismerte. Mosott, főzött, és várta, hogy a férje hazaérjen a munkából.
Most pedig ott volt a bankban. Egy nővel, aki hasonlított rá.
A szomszédasszony vállalta, hogy vigyáz a gyerekekre. Larissza kirohant az utcára, még a kabátját sem gombolta be.
A bankban az őrszobába vezették. A monitoron az ügyféltér látszott. Viktor az ablaknál állt, és átkarolta egy huszonöt év körüli fiatal nő derekát. A lányon ismerős irhabunda volt. Ugyanaz, amit Larissza egy hónapja adott be a tisztítóba. Viktor akkor azt mondta, elveszett.
— Az én bundám van rajta — mondta Larissza a képernyőre mutatva.
A banki alkalmazott bólintott.
— És az a nő az asztalnál? Ismeri őt?
Szvetlana. Viktor húga. Ott ült a papírok fölé görnyedve, és gyorsan jegyzetelt valamit.
— A sógornőm.
— Értem. Nézze, a dokumentumok hamisak. De ha nem tesz feljelentést, nem tudunk segíteni.
— Adja ki a számlakivonatokat. Az utolsó három évre.
Az alkalmazott felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Tíz perc múlva Larissza előtt ott feküdtek a kinyomtatott ívek. Az ujjai maguktól emlékeztek, hogyan kell keresni az ellentmondásokat. Utalások Szvetlana nevére. Rendszeresen. Nagy összegek. Megjegyzésként: „építőanyag” és „felújítás”. Semmilyen felújítás nem történt. A vidéki ház érintetlenül állt.
A monitoron Viktor arcon csókolta a lányt. Larissza felállt, és kiment a folyosóra.
A mosdó bejáratánál ott állt Tamara Ivanovna, az anyósa. Elegáns kabátot és arany fülbevalót viselt. Larissza határozottan odalépett hozzá.
— Maga mit csinál itt?
Tamara Ivanovna összerezzent.
— Larissza? Nem kellene… Viktor azt mondta, otthon vagy.
— Viktor sok mindent mond. Válaszoljon!
Az anyósa elkapta a tekintetét.
— Azt mondta, beteg vagy. Hogy pénz kell a külföldi gyógykezelésedre. Sürgősen. És hogy kérted, ne szóljon senkinek.
Larissza érezte, ahogy minden összeszorul odabent.
— Nézzen rám! Betegnek tűnök?
Tamara Ivanovna felnézett. A szemében félelem ült.
— Nem.
— Akkor jöjjön velem.
Larissza kézen fogta az anyósát, és behúzta a terembe. Viktor háttal állt nekik. A lány az útlevéllel hadonászott az alkalmazott előtt. Szvetlana felkapta a fejét, és megmerevedett.
— Viktor! — mondta hangosan Larissza.
A férfi megfordult. Az arcán meglepetés villant, majd próbált elmosolyodni.
— Larissza? Te mit keresel itt?
— Nem tőlem kellene ezt kérdezned. Neked kiküldetésben kellene lenned. Három napig, emlékszel?
A lány elfehéredett. Remegő kézzel levette az irhabundát, és Larissza felé nyújtotta.
— Ez az öné. Sajnálom.
Larissza elvette a bundát, rá sem nézve a lányra. Csak a férjét nézte.
— Viktor, mi folyik itt? — lépett előre Tamara Ivanovna. — Azt mondtad, Larissza beteg. Ki ez a lány?
Viktor hallgatott. Az arca megszürkült.
— Mama, ne… — próbálta Szvetlana megfogni az anyja kezét, de Tamara Ivanovna ellökte magától.
— Te is hazudtál? Azt mondtad, a bátyádnak segítesz az üzleti papírokkal?
Larissza elővette a kivonatokat, és az anyósa felé nyújtotta.
— Íme a fia. Három éve szivattyúzza ki a pénzt. Szvetlana nevére íratott mindent. Most pedig eladja a nyaralót, és megszünteti a betéteimet. Hamis útlevéllel.
A lány zokogott. Az őr már az ajtónál állt.
— Viktor, mondd, hogy ez nem igaz — mondta Tamara Ivanovna a fiára nézve.
A férfi hallgatott.
— Mondj valamit!
— Mama, mindent visszaadok. Csak adj egy kis időt.
— Időt? — Larissza keserűen elmosolyodott. — Hét évig győzködtél, hogy maradjak otthon. Azt mondtad, eltartod a családot. Közben pedig végig tőle loptál.
Tamara Ivanovna lerosvadt egy székre a fal mentén.
— Aláírtam a papírokat. Azt mondta, ez a fedezet egy hitelhez az üzlet bővítésére. Hittem neki. Most már értem — a nyaraló volt a zálog. Azt akarta, hogy én feleljek érte, ha valami rosszul sül el.
Viktor az anyja felé kapott.
— Mama, ne mondj semmit! Mindent elrendezünk.
— Semmit nem rendezünk el — mondta az anyja felemelt fejjel. — Felhasználtál engem. A tulajdon anyádat. Megloptad a feleségedet és a gyerekeidet. Többé nem ismerlek meg.
A banki alkalmazott hívta a rendőrséget. Szvetlana az arcát a tenyerébe temetve ült. A lány Viktor mellett sírt. Viktor a padlót nézte.
A per három hónapig tartott. Viktort és Szvetlanát csalással vádolták; a bizonyíték bőséges volt. A lány felfüggesztettet kapott — nem értette, mibe keveredett. Viktor gondtalan életet ígért neki, ha segít „elintézni néhány formalitást a volt feleségével”.
Larissza beadta a válókeresetet, és elvitte a gyerekeket. Az egykori főnöke az áruházból maga hívta fel, amikor megtudta, hogy munkát keres.
— Larissza Nyikolajevna, ön a legjobb áruforgalmi szakember, akit ismerek. Ilyen emberekre van szükségünk az új hálózatunkban.
Gondolkodás nélkül igent mondott.
Tamara Ivanovna egy héttel a tárgyalás után ment el hozzá egy lakás dokumentumaival.
— Ez az unokáimé. Legyen legalább ennyijük a családunkból. Az én hibám, hogy nem láttam meg, mivé vált.
Larissza szó nélkül elvette az iratokat.
Egy évvel később az új irodájában állt, beszállítói szerződéseket vizsgált át, és olyan hibákat talált meg, amiket mások elnéztek. A kisebbik lánya óvodába, a nagyobbik iskolába ment. Esténként hárman ültek a konyhában, és Larissza segített a leckében.
Egy reggel a szomszédasszony, Zinaida hívta.
— Larissza, kerestek téged. Egy fiatal, hosszú hajú nő. Azt mondta, Viktor őt is elhagyta, elvitte az utolsó pénzét is, és eltűnt. Tudni akarta, nem tudod-e, hol van.
Larissza elmosolyodott.
— Nem tudom. És nem is akarom tudni.
Letette a telefont, és kinézett az ablakon. Reggel volt, munkanap. Előtte álltak a szerződések, a tárgyalások, a számok. Az, amihez mindenkinél jobban értett. Az, amihez nem kellett hazudni, vagy mások háta mögé bújni.
