– Én szívből segítettem neki – próbált tiltakozni a nő. – Szvetlana néni is már olyan gyenge volt. Csak szomszédi alapon segítettem neki. És miért veszekedsz, hiszen hagyott ránk egy garázst…
– Mondd csak, mire kell nekem az a vasdoboz? Autónk nincs, nyaralónk sincs, hogy ott befőtteket vagy zöldségeket tároljunk.
Nekünk egyáltalán semmink sincs ezen a kétszobás lakáson kívül. Én arra számítottam, hogy a vénasszony ránk hagyja a viskóját, eladjuk, és veszünk egy menő autót!
– És minek neked az a „menő autó”? Hiszen vezetni sem tudsz – fakadt ki Tetjana. – Egyáltalán zárjuk le ezt a témát. Ha őszintén nézzük, te életedben semmit sem kerestél. Sem lakást, sem autót, sem nyaralót!
Hála a szüleimnek, hogy van hol laknunk! Ja, bocsánat, vettél egy laptopot a családnak – ami valójában neked kellett. Mit ígértél nekem, amikor udvaroltál?
Ugyanazt – aranyhegyeket! És mit kaptam tőled? Csak az örökös elégedetlenségedet.
És Szvetlana nénit se bántsd, ő becsületesen döntött. Annak hagyta a lakást, akinek szüksége volt rá – dühödött fel Tetjana.
Viktor zavarba jött…
– Jól van, Tetjánka, igazad van. Garázs, hát garázs. El is lehet adni, és az árából elmehetünk üdülni – kezdett újra álmodozni.
– Egyelőre semmit sem fogunk eladni – mondta szigorúan Tetjana. – Elfelejtetted, te nagy üdülős, hogy hamarosan kész lesznek a vizsgálati eredmények? Már megint csak pislogsz. Hányszor beszéltük ezt meg? Ha gyereket akarunk, ki kell vizsgáltatnunk magunkat. Mi a fontosabb neked: a gyerek vagy az üdülés?..
…Tetjana későn ment férjhez. Harmincöt évesen. Viktor faluról jött, és vízvezeték-szerelőként dolgozott.
Így ismerkedtek meg, amikor eljött hozzá megjavítani a csapot. Hogy mivel fogta meg, maga sem tudta. Talán a gondtalanságával és azzal a képességével, hogy tudott élni anélkül, hogy túl messzire tekintett volna…
Náluk a családban mindig mindenki a takarékosságot és a gyűjtögetést tartotta fontosnak. Csak ennek köszönhetően tudtak a szülei egy kisvárosba költözni, házat venni, és nyugodtan élni a tenger mellett.
Csak azt nem tudta, hogy Viktor irigy és anyagias embernek bizonyul majd.
De ahogy a néhai Szvetlana néni mondta: „ha ilyen is, de a tiéd”. Hát kirakja őt, és aztán egyedül ül egy üres lakásban?
A morgolódásához már hozzászokott. Most már csak gyereket szeretne, és ennyi…
Egy hónap múlva váratlanul megérkezett Szvetlana néni unokaöccse, Szergej. Tetjana addig csak fényképeken látta őt.
Virágcsokorral és tortával jött. Így akarta megköszönni Tetjanának a nagynénje gondozását és a segítséget.
– Tudja, anyám és Szvetlana néni sok éven át nem tartották a kapcsolatot. Az apám miatt. Hiszen ő elhagyta a nagynénit az anyámért.
Bár öt évvel a születésem után minket is elhagyott, elvett egy módos asszonyt.
De hát minek is beszélni erről… Már senki sincs… És nem is reméltem, hogy a nagynéni emlékszik rám. Hogy rám hagyja a lakást.
Az én vándorló életmódommal – mert vendégmunkás vagyok – különösebben nincs is rá szükségem.
A sajátomat az exfeleségemnek és a fiamnak hagytam. De hát az öregség sincs már messze… – mondta, miközben már a harmadik csésze teáját itta.
– Nahát! A férj nincs otthon, a feleség meg szórakozik – zavarta meg Tetjana és Szergej nyugodt beszélgetését Viktor.
Szergej felállt, és kezet nyújtott neki.
– Örülök a találkozásnak! Mostantól a szomszédjuk vagyok!
Viktor figyelmen kívül hagyta a köszöntést.
– Azt hiszem, most már vele is babusgatni fogsz? Nem engedem! – mondta hirtelen a férfi.
Szergej és Tetjana nem értették, mi történik.
Tetjana bűnbánóan elmosolyodott.
– Elnézést, Szergej, a férjem nevében. Nem így gondolta, igaz, Viktor? Az úr csak megköszönni jött, és semmi rosszat nem tett neked. Elnézést…
– Eszem ágában sincs! – felelte büszkén Viktor. – Miatta csúszott ki a kezünkből a lakás!
És a férfi bement a szobába…
…– Mégis mi volt ez a cirkusz, amit rendeztél, mondd már?! Megint kezded a régi nótát. Hallottad már azt a közmondást:
„Más kenyerére ne tátogtasd a szádat!”?
Na, ez pont rólad szól! Ha még egyszer ilyet hallok, mehetsz az utcára lakni, érted? – mondta neki Tetjana, miután kikísérte Szergejt.
– Persze, minek kellek én most már neked, igaz? Amikor a láthatáron feltűnt egy új pasi – mondta gúnyosan Viktor. – Biztos gazdagabb nálam. Hiszen te is, meg a szüleid is, pénzéhesek vagytok. Kulákok, egy szóval!
Tetjana hirtelen felkapott egy konyharuhát és…
– Te megőrültél, vagy mi?! – ugrott fel Viktor.
Tetjana csak felhorkant.
– Ez a kulákokért, meg azért, hogy nem mondtál el nekem valamit!
Viktor elégedetlenül kérdezte:
– Mit nem mondtam el? Már megint kezded a piszkálódást meg a szemrehányásokat?
Tetjana elővette a papírokat.
– Azt nem mondtad el, hogy nem lehet gyereked. Az orvosok szerint ez gyerekkor óta így lehet…
Viktor forgatta a papírokat a kezében.
– Ugyan már, honnan tudjam? Ha gyenge is voltam, nem emlékszem. Na és? Elélünk nélkülük is, békében és csendben…
– Akkor minek kellesz te nekem? – robbant fel Tetjana. – Hogy hallgassam az állandó morgásodat? Azt helyetted a tévéből is meghallgathatom! Hányszor mondtam neked, hogy gyereket akarok?! Te bólogattál, és azt mondtad, hogy nélküle tényleg rossz. Most meg már nem kell?! Hát akkor nélküle te fölösleges vagy nekem, érted?
– Értem, értem… Kiraksz, mi? És mindezek után, amit érted tettem? Felkaroltalak, feleségül vettelek. Nem engedlek el csak úgy. Osztozni fogunk a vagyonon, érted? Ezen a lakáson, a garázson! Készülj fel! – kiabálta, miközben a holmiját táskákba pakolta.
– Na ezt láttad?! – mutatott neki Tetjana egy nem túl szép gesztust… – A lakás a szüleim nevén van. A garázsról pedig ajándékozási szerződés van! Ahogy jöttél semmivel, úgy is fogsz elmenni!
…A válás nehéz volt. Viktor nem tudott megnyugodni, mindenkit zaklatott. De a panaszaival senki sem nagyon foglalkozott, és végül Tetjana szabad nő lett…
…– Anya, apa megjött! – a hároméves kisfiú felugrott az apja karjába.
– Szergej, óvatosabban – nevetett Tetjana.
– Na, drágáim, végre áthelyeztek az irodába. Többé nem megyek el tőletek – ölelte át a fiát és a feleségét Szergej.
– Igeeen! – kiáltották örömmel. – Most már mindig együtt leszünk!..
…Viktor pedig, kissé tántorogva a tegnapi alapos ivászat után, reggel az udvart söpörte…
A vízvezeték-szerelői munkából kirúgták, amikor a lakók panaszai érkezni kezdtek a rossz minőségű munkája miatt.
Jó, hogy teljesen nem tették ki, hanem áthelyezték udvarosnak…
És mindenért Tetjana a hibás. Új férjével és a fiával él, és semmiben sem szenved hiányt…
– Bezzeg az exének nem tudna egy kis pénzzel segíteni?! – gondolta Viktor. – Vagy talán hiába éltem vele?
