25 éve vagyunk házasok a férjemmel, és minden születésnapomon valami apróságot vagy háztartási dolgot ajándékoz nekem. Én nem tekintem személyes ajándéknak azt, amit mindketten használunk, de Jura ezt nem érti. Hol egy vízforralót ad, hol egy tányérkészletet, néha pedig csak virágot és egy szóbeli köszöntést.

25 éve vagyunk házasok a férjemmel, és minden születésnapomon valami apróságot vagy háztartási dolgot ajándékoz nekem. Én nem tekintem személyes ajándéknak azt, amit mindketten használunk, de Jura ezt nem érti. Hol egy vízforralót ad, hol egy tányérkészletet, néha pedig csak virágot és egy szóbeli köszöntést.

Eleinte nagyon megsértődtem emiatt, sőt össze is vesztünk rajta, de idővel beletörődtem. Mert még amikor konkrétan kértem is valamit ajándékba, ő akkor is a maga feje után ment. Persze ez bántó, de hát a boldogság nem csak az ajándékokban rejlik.

Így hát idén sem számítottam semmi különleges ajándékra, főleg mert nem is jubileumról van szó – 48 éves lettem. A születésnapom holnap van. Ma kitakarítottam a lakást, főztem, egyszóval elvégeztem a szokásos napi teendőket, és reggel majd megyek dolgozni.

Reggel, amikor készülődtem, Jura még aludt. Nem akartam felébreszteni, így csendben elmentem. A kollégáim felköszöntöttek és virágot adtak. Ebédre vettem egy tortát, és a csapattal együtt teáztunk egyet a tortával.

Nem volt túl jó a hangulatom, mert már majdnem véget ért a nap, Jura pedig még mindig nem hívott fel, és nem is köszöntött fel. Amikor ott ültem és azon gondolkodtam, mi történhetett, hogy a férjem nem telefonál, odajött hozzám egy kolléganő és azt mondta:

– Láttam a Jurádat. Egy kávézóban ül virágokkal. Valószínűleg valakit vár. Ezért nem hív.

A férjem már néhány napja későn jött haza a munkából. Az előző éjszakát pedig egyáltalán nem is töltötte otthon. Kezdtem gyanítani, hogy van egy másik nő az életében, ezért amikor a kolléganő ezt mondta, azonnal felugrottam a helyemről.

A szavai után nem tudtam nyugton ülni. Elkértem magam a munkából és elszaladtam, mert tetten akartam érni a férjemet. Vajon kivel találkozik ott, amíg én dolgozom? Ilyen „ajándékot” biztosan nem vártam tőle, hiszen jól élünk együtt.

Amikor berohantam abba a kávézóba, ahol Jura ült, már elképzeltem, hogy egy másik nővel találom, és hogy milyen veszekedés lesz belőle. De minden egészen másképp történt. A férjem meglátott, felállt és odajött hozzám.

– Gyere, Leszja, ülj az asztalhoz.

– Milyen asztalhoz? Kivel ülsz itt, amíg én dolgozom? Ráadásul a születésnapomon! Hogy teheted ezt?

– Elég, elég. Mi bajod van? Téged várlak. A munkaidőd végéig még van egy órád, ezért lefoglaltam egy asztalt és itt várok.

– Tessék?

– Születésnapodra akartam meglepetést készíteni, és itt az ajándék is.

A férjem egy csokor virágot és egy kis dobozkát nyújtott át. Reszkető kézzel nyitottam ki, és arany fülbevalót láttam benne, amit már régóta szerettem volna.

Könnyek csordultak ki a szememből. Én azt hittem, hogy a férjem megcsal, közben pedig ajándékot készített nekem. A meglepetés sikerült.

– Köszönöm neked, Jura. És bocsáss meg, hogy vádaskodva rád támadtam.

– Nem haragszom.

Megvacsoráztunk, és talán hosszú idő óta először beszélgettünk igazán őszintén és nyíltan. Jura még azt is mondta, hogy idén húsvétkor kettesben elutazunk pihenni a Kárpátokba. Már a hotelt is lefoglalta és a jegyeket is megvette. Ezt az estét egész életemben emlékezni fogom.