— Nem változhatott meg ennyire! — Látva volt feleségét, Ilja elvesztette a szólás képességét.
— Nem, ez nem lehet ő. Soha nem hiszem el, hogy Dása ennyire megváltozott volna. — Ilja megállt egy drága étterem kirakata előtt és titokban figyelte volt feleségét.
Egy fényeszőke nő ült az ablaknál és elmélyülten írt valamit a laptopján. A pincér hozott neki egy pohár frissen facsart gyümölcslevet és egy málnával és eperrel díszített süteményt.
— Hogy nézhet ki ennyire jól? És honnan van rajta ilyen divatos karkötő? Nyilván egy vagyonba kerül. — Ilja összeszorította ajkát és félrehúzódott, hogy a nő véletlenül se vegye észre.
Ilja és Darja hat évvel ezelőtt ismerkedtek meg. Ilja éppen akkor fejezte be az egyetemet, és elhelyezkedett egy ismert építőipari vállalatnál. Karrierje gyorsan ívelt felfelé.
Egyszer egy berendezésekről szóló kiállítón Ilja megismerkedett egy kedves lánnyal, aki az egyik standnál dolgozott.
— És te mit keresel itt ezek között az exkavátorok között? Menjünk inkább el kávézni! — ajánlotta vidáman a férfi.
Beszélgetésbe elegyedtek. A barátságos és csendes Darja rögtön megtetszett Iljának.
— Pont egy ilyen lányra van szükségem. Nem vitatkozik, mindennel egyetért. Ő lesz a tökéletes, engedelmes feleség. — gondolta a férfi.
— Persze, kicsit telt… De ki akadályozza meg, hogy elküldjem edzeni? És ha a szülés után még jobban meghízik, akkor szeretőt fogok tartani. — A férfi átnyújtott a lánynak egy csésze kávét.
— És te mit keresel itt a kiállítón? — kuncogott Ilja, amikor kiment Dásával az utcára.
— Igazából történeteket írok, és álmodozom arról, hogy forgatókönyvíró leszek. — Darja zavartan mosolygott, és nagy kék szemeivel Iljára nézett.
— Épp most fejeztem be az irodalmi egyetemet. Még csak most kezdem megtanulni a szakmát. És valahogy ki kell fizetni a lakbért is.
— Nagy. Nincsen semmije, semmi vagyona. Ebből a szürke egérből bármit lehet formálni. Főzni fog nekem, rendet tartani otthon, gyerekeket nevelni. És hallgatni fog rám feltétel nélkül. — gondolta Ilja, és azonnal nekiállt hencegni.
Ilja és Darja hat évvel ezelőtt ismerkedtek meg. Ilja éppen akkor fejezte be az egyetemet, és elhelyezkedett egy ismert építőipari vállalatnál. Karrierje gyorsan ívelt felfelé.
Egyszer egy berendezésekről szóló kiállítón Ilja megismerkedett egy kedves lánnyal, aki az egyik standnál dolgozott.
— És te mit keresel itt ezek között az exkavátorok között? Menjünk inkább el kávézni! — ajánlotta vidáman Ilja.
Beszélgetésbe elegyedtek. A barátságos és csendes Darja rögtön megtetszett Iljának.
— Pont egy ilyen lányra van szükségem. Nem vitatkozik, mindennel egyetért. Ő lesz a tökéletes, engedelmes feleség. — gondolta Ilja.
— Persze, kicsit telt… De ki akadályozza meg, hogy elküldjem edzeni? És ha a szülés után még jobban meghízik, akkor szeretőt fogok tartani. — Ilja átnyújtott a lánynak egy csésze kávét.
— És te mit keresel itt a kiállítón? — kuncogott Ilja, amikor kiment Dásával az utcára.
— Igazából történeteket írok, és álmodozom arról, hogy forgatókönyvíró leszek. — Darja zavartan mosolygott, és nagy kék szemeivel Iljára nézett.
— Épp most fejeztem be az irodalmi egyetemet. Még csak most kezdem megtanulni a szakmát. És valahogy ki kell fizetni a lakbért is.
— Remek. Nincsen semmije, semmi vagyona. Ebből a szürke egérből bármit lehet formálni. Főzni fog nekem, rendet tartani otthon, gyerekeket nevelni. És hallgatni fog rám feltétel nélkül. — gondolta Ilja, és azonnal nekiállt hencegni.
Ilja a szomszéd utcai bódéból vett magának egy kávét, leült egy padra, és tovább figyelte Darját. Amikor Dása kijött az utcára, Ilja újra nem hitte a szemének.
Elegáns járás, nyestbundája… Ilja el sem tudta képzelni, hogy három év alatt Darja ennyire megváltozott. És amikor Darja egy luxus sportautóba ült… Ilja elvesztette a szólás képességét.
— Nem változhatott meg ennyire. Biztos talált magának egy gazdag pasit. Nincs más magyarázat. — Ilja egy hajtásra kiitta a forró kávét, és minden erejével összeszorította az ijedt pohárkát.
Darja eközben elhajtott ismeretlen irányba.
Aznap este Ilja sokáig nem tudott elaludni. A szakítás után Dása letiltotta őt a közösségi médiában. Nem bírva ki, Ilja létrehozott egy új fiókot, hogy megnézze a fotóit.
Irigység, féltékenység, gyűlölet, düh… Aznap éjszaka Ilja, miután lenyelt fél liter vodkát, átélt mindenféle negatív érzelmet.
— Nem változhattál meg ennyire… Te senki voltál, és senki sem hívott. Én vettelek fel pénz nélkül, lakás nélkül, külső nélkül… Honnan vannak ezek a luxus fotók? — Ilja felháborodva nézte, ahogy volt felesége elegánsan pózol a világ legjobb szállodáiban, drága táskákat és ékszereket vásárol…
— Biztosan lefogyott tíz kilót… Honnan vannak ilyen vonzó formái? Műtétek? Vagy nem jár ki az edzőteremből? — Ilja dühösen markolta a telefonját.
Reggel Ilja véletlenül eszébe jutott egyik beszélgetése Darjával.
— Ez valami hülyeség. És ki olvas ilyeneket? — Miután elolvasta felesége új történetét, Ilja csóválta a fejét.
— Ízlésről és színről nem vitatkozunk. — válaszolta szelíden Darja. — Már vannak rajongóim, akik értékelik a munkámat.
— Rajongók? — Ilja elmosolyodott… — Nos, akinek nincs agya, az talán szereti az ilyen történeteket.
— Ilja, miért vagy ilyen… — remegő hangon válaszolta a felesége. — Már egy éve vagyunk együtt, és te még mindig nem tudod elfogadni, hogy lehet valami sajátom. Miért kell lekicsinyelni azt, ami nekem fontos? Én nem kritizálom a munkádat, ahol egész napokig eltűnsz.
— Pontosan. — kiáltotta Ilja. — Ha te, mint egy normális feleség, segítenél nekem a munkában, sokkal kevesebb időt töltenék az irodában.
— Ez egy ötlet. — Ilja felugrott a székből. — Elég ebből a haszontalan tevékenységből. Mostantól nem írsz több történetet, hanem segítesz nekem a munkában.
— Hogyhogy nem írok több történetet? — Darja megállt az ablaknál. Sokkot kapott a férje szavaitól.
— Pontosan így, Dása. Eljátszottunk, és elég volt. Ha meg akarod menteni a családunkat, és azt szeretnéd, hogy még jobban éljünk… Azonnal abbahagyod ezt a haszontalan írást, és elkezdesz rendesen segíteni nekem. — Ilja dühösen nézett a feleségére.
— De Ilja, ezekben a történetekben a lelkem van… Nem tudom egyszerűen eltemetni az életem munkáját… — Darja szeme könnyekbe borult.
— Nem érdekel. Ez tényleg senkinek sem kell, csak neked. Jelenleg, mint személyiség, haszontalan vagy. Ezért kezdj el hasznos lenni számomra. Minden nap adok neked egy feladatlistát, és te elvégzed őket. — mondta határozottan a férj.
— De hát én ebben semmit sem értek… Miért veszed el tőlem azt… Ami nekem fontos… — Darja zokogott és elfordult.
— Hálátlan. Egy éve tartalak el. Az én lakásomban élsz, mindened megvan. Ajándékokat veszek neked, elvittelek a tengerre. — szólt Ilja. — Vagy segítesz nekem a munkában, vagy elmehetsz a fenébe.
— Senki nem tart itt erőszakkal. Ha valami nem tetszik, az ajtó ott van. — tette hozzá csendben a férfi, és mutatott az ajtó felé.
Darja maradt.
— Ha segíteni kell a munkában, akkor segítek. — Darja letörölte könnyeit az inge ujjával, és kikapcsolta a számítógépet. Ilja többé soha nem látta, hogy a felesége történeteket ír.
Eltelt egy év. Ilja kapcsolatokat és tőkét szerzett. Valamit félretett, valamit a nagymama lakásának eladásából kapott… A férfi saját építőipari vállalkozást indított.
Reggeltől estig Darja segített a férjének. Dokumentumokkal és prezentációkkal foglalkozott, munkásokat irányított, üzleti találkozókat szervezett a férjének…
Egy évvel később Ilja egy nyaralótelepet épített, és jó pénzt keresett. Minden tetszett neki a kapcsolatában Darjával. Minden, kivéve a külsejét.
A munka és a folyamatos stressz hatására Darja hozzászokott az édességekhez. A felesége gyorsan hízni kezdett.
— Hová mehetek ezzel a disznóval? Szégyellek vele megjelenni. Már az esküvő előtt is telt volt, de most még jobban meghízott, hogy undorító ránézni. — panaszkodott Ilja egy barátjának a bárban.
— Igen, kellemetlen látvány… — válaszolta a barátja, miután meglátta a fotót.
— Akkor itt az ideje, hogy Darja a kispadra kerüljön… — Ilja, miután megitta a sörét, letöltött egy ismerkedős appot a telefonjára. — Persze, arra gondoltam, hogy szeretőt tartok, amikor Dáska megszüli a gyereket, de az isten szerelmére, tényleg undorító lett.
Darja helyére gyorsan találtak egy új nőt. A sportos Okszana már az első randin beleegyezett, hogy Ilja új társa legyen. És odaadta magát egy divatos moszkvai étterem mosdójában.
Darjával ellentétben Okszana sokkal követelőzőbb volt.
— Tetszik neked, hogyan nézek ki… — suttogta kedvesen a lány Ilja fülébe egy panorámás kilátású lakásban, amelyet Ilja kifejezetten hosszú távra bérelt titkos találkáikra és testi örömökre.
— Persze, tetszik… — Ilja kedvesen simogatta a lány hátát egy párnátollal.
— Azt hiszem, kezdetnek háromszáz ezer rubel elég lesz. Fodrász, manikűr, kozmetikus, edzőterem… — Okszana sorolta, mire kell neki pénz. De Ilja nem figyelt… Csak bámulta a lány szépségét, és biztosan tudta, hogy megengedheti magának az új szintű sikert.
Egy hónap múlva Okszana kiszorította Darját Ilja szívéből és gondolataiból. Ilja annyira bele volt bolondulva a vonzó barna hajú lányba, hogy szinte nem is tért haza a házba, ahol minden este Darja várt rá.
— Főztem neked tésztát a kedvenc pesto szószoddal… Magam készítettem a szószt. Pontosan úgy, ahogy szereted… — köszöntötte Ilját Darja, amikor az hazatért egy hetes pihenésről Okszanával. — Hogy ment az üzleti út?
— Jól. — mormogta Ilja.
— Nem eszek. — A férfi összefintorodott.
— Inkább dolgozzunk. Hogy állunk? — Ilja szemében Darja csupán egy alkalmazottja lett a cégének. Annak ellenére, hogy Darja ingyen dolgozott, Ilja különösen igényes volt vele. Többet követelt tőle, mint bármelyik másik alkalmazottjától.
Egy hónap múlva Iljának már undorító volt Darját az irodában is látni. Az üzleti ügyei rosszabbra fordultak. Lehet, hogy kevesebb időt fordított a munkára… Lehet, hogy megnőttek a személyes kiadásai… Lehet, hogy a sors…
Mindenesetre a szerződések elúsztak, a partnerek eltűntek… Ilja minden baját és kudarcát Darjára fogta, és botrányosan elvált tőle. A férfi úgy intézte, hogy a feleség a váláskor egy fillért sem kapott. Ilja egy nap alatt kitette Darját az ajtón.
És három évvel később… Ilja nem hitte a szemének…
A fotók geolokációja szerint most Pavlovszkaja Szlobában él… Biztosan valami gazdag pasi tartja el… — Ilja a konyhában ült és hangosan gondolkodott.
— Pont ott leszek a közelben egy befektetővel tárgyalni. Darja háza útba esik… Beugrok, megnézem… Valami nem stimmel ezzel az egésszel. Nem lehet, hogy egy szürke egérből ilyen rózsává változik. — Ilja kortyolt a kávéjából.
Hirtelen jött egy üzenet Okszanától, akit Ilja az anyjával az Egyesült Arab Emírségekbe küldött pihenni.
— Ilja, jobb, ha szakítunk… Találkoztam valaki mással. Semmi személyes. Ez egy nagyszerű tapasztalat volt. A holmijaimat egy barátnőm fogja elhozni.
— És ez az én pénzemből! Én fizettem az utadat! Egyáltalán gondolod, mit írsz. — Ilja dühbe gurult. Remegő kezekkel írt egy dühös üzenetet Okszanának. A legdurvább szavakkal illette a nőt, amiket csak ismert.
— Iljuska, most érzelmek hatása alatt vagy. Megértem. Amint elfogadod az elkerülhetetlent, biztosan nyugodtan beszélgetünk. Addig is ideiglenesen letiltalak. A szenvedélyek és a botrányok rosszul hatnak a szépségemre. — énekelte Okszana egy hangüzenetben, majd azonnal letiltotta Ilja számát.
Miután elutasította a befektetőt, rossz hangulatban, maga sem tudta, miért, Ilja elment az elit lakóparkba, ahol volt felesége élt. Miután pár órát ült a kocsijában és elszívott egy doboz cigarettát, Ilja megvárta, amíg egy luxusautó és annak tulajdonosa megérkezett a kívánt házhoz.
— Ilja, te mit keresel itt? — Darja zavartan odalépett a kapuhoz, amikor Ilja háromszor is nyomatékosan csengetett.
— Csak eljöttem, hogy megnézzem, hogy élsz… — mormogta Ilja.
Darja arcán látta, hogy a nő óvatos. Ilja nagyon szeretett volna belülről megnézni Darja új életét, és részleteket megtudni. Ezért csökkentette a nyomást.
— Igazából bocsánatkérés miatt jöttem. Sok mindent megértettem azóta, hogy nem vagy itt… Valahogy nem volt szép, ahogy történt… — Ilja összeszedett néhány szót, ami hasonlított az érkezés okához.
— Nem volt szép? — Darja elmosolyodott és rázta a fejét. — Megtiltottad, hogy a kedvenc dolgommal foglalkozzak. Két évig ingyen dolgoztam neked… Főztem, takarítottam, vigyáztam a házra. Hittem benned, amikor mindenki azt mondta, hogy semmi sem fog sikerülni… Aztán egy nap alatt kitettél az ajtó előtt.
— Na gyere, Iljuska, bocsánatot kérj. — Darja átölelte magát.
— Talán beengedsz a házba? Itt kicsit kínos… — Ilja a lábai elé nézett, és megrugdosott egy kis követ.
— Talán beengedlek… — Darja lelkében nem volt ellenére, hogy azzal törölje orrát volt férjének, hogy sikeres. Aki olyan kegyetlenül bánt vele.
— Hát ez aztán egy ház… — Ilja irigykedve végignézte a tágas nappalit. — Vallj be, ki tart el téged? Becsületes munkával nem lehet ilyen kőpalotát építeni.
— Senki sem tart el, Iljuska… Mindent magam vettem. — Darja bement a konyhába.
— Hazudsz… — izgatottan kiáltott Ilja, és követte a nőt.
— Miért lepődsz meg? Vagy szerinted nem érdemlem meg, hogy valóra váltsam az álmaimat? — Darja egy pohár vizet tett a férfi elé.
— De hogy… Hogyan változtattad meg ennyire a külsődet… Hogyan kerestél annyit, hogy így élj… — Ilja értetlenül forgatta a poharat.
— Visszatértem a történetekhez, pontosabban a forgatókönyvekhez. Írtam pár pilot részt több filmvállalatnak, és… Nem gondolták, hogy a munkám hülyeség. — Darja mosolygott és megigazította a frufruját.
— Ma én vagyok az ország egyik leghíresebb forgatókönyvírója… A sorozataimat és filmjeimet a főbb csatornákon sugározzák. — tette hozzá szerényen a volt feleség.
— Amennyire emlékszem, bocsánatkérés miatt jöttél. — Darja leült Ilja szemközt.
Van egy információ, hogy a legjobb bosszú… Az ellenségeid legyőzése a saját sikerével. Abban a pillanatban Ilja teljesen összetört. A harag özönlava újra elborította.
A szakítás Okszanával, a befektető visszautasítása, hogy pénzt adjon egy új lakóparkra… A volt felesége szédítő emelkedése… Iljának sürgősen kellett egy bűnbak. Valakire ki kellett öntenie a dühét.
— Te csak egy szürke egér voltál, csúnya, tehetségtelen, kapcsolatok nélkül, lakás nélkül… Abban, hogy mindent elértél… Csak az én érdemem. Én állítottam helyre az agyadat és tanítottalak meg élni… — mondta halkan Ilja. — A sikerőd és a pénzed fele az enyém.
— Ilja, ez nem igazán hasonlít bocsánatkérésre. — Darja elmosolyodott. — Az egyetlen dolog, amiben segítettél, hogy megmutattad, milyen aljasak lehetnek az emberek.
— Nem kapsz tőlem semmit, ráadásul itt az ideje, hogy elmenj. — Darja felállt és határozottan mutatott az ajtó felé.
— Nem érted, te patkány. Most azonnal kinyitod a széfet, vagy bárhol tartod a pénzed, és odaadod a felét. — Ilja abban a pillanatban teljesen elvesztette az önkontrollt. A férfi szorosan megragadta Darja könyökét, és a nappaliba vonszolta.
— Engedj el, fáj! — kiáltotta a volt feleség.
— A szürke egérnek mindig szürke egérnek kell maradnia. — sziszegte fogai között Ilja, és durván a kanapéra lökta Darját.
— Gyorsan mondd, hol a széf és a pénz? Vagy élve nem jössz ki innen. — Ilja megragadott egy fát a kandalóból, és fenyegetően közeledett Darjához.
— A magányos nők macskákat tartanak… — Darja dörzsölte a könyökét, és szemtől szembe nézett Iljával. — De én nem vagyok minden nő, én más vagyok.
— Nem érdekel, milyen vagy, Dása… Ha most nem adod oda a pénzem felét, megöllek. — morgott Ilja, és lengette a fát. A férfi szeme vérbe borult.
— Nagyon rosszul tetted, hogy nem érdekel, Iljuska… Mert macskák helyett kutyákat tartok… — Darja ismét mosolygott, és Ilja mögé nézett. — Még nem ismered “Chillit” és “Willit”.
Ilja hátrafordult. Két nagy dobermann állt egy méterre tőle, és figyelmesen vizsgálták minden oldalról. “Chillin” nyál csöpögött a hideg márványpadlóra. “Willinek” még nem is kellett morognia, már mindent megértett.
— “Chilli”, “Willi”, rabló. Fogd meg! — kiáltotta Darja hangosan.
Ó, ha láttad volna Ilja arcát abban a pillanatban. Ez a kép örökre emlékezetes lenne. Ahogy Ilja abban a pillanatban elvesztette a magabiztosságát… Ahogy nyelt egyet… Ahogy könyörögve nézett Darjára…
A dobermannok reggel éhesek voltak… Darja éppen etetni készült őket, amikor Ilja megérkezett. “Chilli” és “Willi” abban a pillanatban már nem voltak megállíthatók.
Ilja megpróbált elfutni, de a mozgásszabadsága pontosan fél méterre volt. Utána jött az igazságszolgáltatás és a bosszú élénk jelenete. Aztán mentő, rendőrség és sok varrat. Nagyon sok varrat.
Darja házában kamerák voltak. Ilja feltételes szabadságot kapott, és örökre elfelejtette az utat volt felesége életébe.
Ma Darjának minden jól megy. Pletykák szerint feleségül ment egy tehetséges rendezőhöz. Boldog, és gyermeket vár.
Azt mondják, hogy minden sikeres nő mögött áll egy férfi, aki összetörte a szívét. És hogy a legjobb bosszú egy ember ellen… Az, ha bebizonyítod, hogy nélküle is megállod a helyed… Így van-e vagy sem ezen a világon… Döntsd el te…
De egy dolgot biztosan tudunk… Ha egy ember igazán hisz magában, akkor minden sikerülni fog.
