Mikola hajnal felé tért haza a céges buliról. A felesége úgy tett, mintha mélyen aludna. Ő pedig, miután mellé feküdt az ágyba, azonnal horkolni kezdett. Reggel, amikor Irina felkelt az ágyból, ajakrúzst vett észre a férje ingjén. Ebben a pillanatban SMS érkezett a férfi telefonjára. Irina felkapta a telefont, és elolvasta az üzenetet: „Jó reggelt, szerelmem!” Irina a meglepetéstől majdnem leült.
Ilyen „meglepetésre” nem számított a férjétől. Mögöttük tíz év boldog családi élet állt. A családban két elbűvölő kislány nevelkedett, öt- és kilencévesek, akik mélyen aludtak a saját szobájukban. Irinának legszívesebben azonnal botrányt csapott volna a férjével. De sikerült visszafognia magát. Elment a fürdőszobába, és ott, miután kisírta magát, rendbe szedte magát.
„Ez a legegyszerűbb – gondolta. – Veszekedést rendezni a férjemmel. De bármilyen veszekedés ebben a helyzetben utat nyithat neki. És ha elmegy tőlem, vajon egyedül fel tudok nevelni két gyereket?” Irina lezuhanyozott, hajszárítóval megszárította a haját, frizurát készített magának. Aztán nekilátott a reggeli készítésének.
Mikola csak ebéd felé ébredt fel.
– Jaj, de nehéz – panaszkodott.
– Ha szeretnéd, főzök neked kávét – ajánlotta mosolyogva Irina.
Irinának rengeteg erőfeszítésébe került, hogy kipréselje magából ezt a mosolyt.
Miután Irina elkészítette a kávét, a férjéhez fordult.
– Mikola, remélem, holnap nem maradsz bent sokáig a munkahelyeden, mert nekem második műszakom lesz, és Vikát el kell majd hozni az óvodából.
– Persze, persze – egyezett bele a férje.
Irina egy városi szalonban dolgozott fodrászként. Másnap, a második műszak után egy doboz csokoládéval tért haza.
– Mi az, megkívántad az édességet? – kérdezte a férje.
– Csak az egyik vendég ajándékozta, mindig hozzám jár hajat vágatni, hozott nekem egy kis ajándékot.
Mikola megforgatta a kezében a csokoládés dobozt, majd kijelentette:
– Ezek a csokoládék nem olcsók!
– Ezek a csokoládék nem olcsók! És minek fogadtad el őket?
– Mikola, ugyan mi van ebben? Hiszen nem randira hívott.
Ezzel a beszélgetés lezárult. Néhány nappal később Irina egy hatalmas virágcsokorral tért haza a munkából.
– Ez is ugyanattól a vendégtől van? – kérdezte már az ajtóból a férje.
– Mikola – állította meg Irina –, te tegnap is bent maradtál munka után, mégsem faggattalak, hol voltál és kivel. Ez pedig csak egy csokor.
Amikor Irina ismét a második műszak után kilépett a szalonból, a kijáratnál meglátta a férjét.
– Mikola, te egyedül hagytad a kislányokat? – aggódott Irina.
– Ugyan már, lefektettem őket aludni. Gondoltam, eljövök érted kocsival.
– Hiszen gyalog is csak öt perc – próbált tiltakozni Irina.
Amikor a házaspár hazaért, Mikola a feleségéhez fordult.
– Irina, megengednéd, hogy mindig a második műszak után érted jöjjek?
– Miért? Féltékeny vagy rám, vagy mi?
– Igen, féltékeny vagyok – vallotta be Mikola. – Mert az ilyen ajándékokat a férfiak nem adják csak úgy.
– Rendben, gyere értem – egyezett bele Irina. – Nagyon jól esik a figyelmességed. És ha őszinte akarok lenni, én is féltékeny vagyok a túlóráidra. Ki tudja, hátha megjelent valaki az életedben.
– Ugyan már, miket beszélsz! Rajtad kívül senki más nem kell nekem. Ráadásul a munkahelyi gondok is megoldódtak. Új programokat telepítettek a számítógépekre, most már mindennel végzek munkaidőben, úgyhogy több túlóra nem lesz – nyugtatta meg a feleségét Mikola.
Hamarosan a családban helyreálltak a régi, bizalmon alapuló kapcsolatok. Mégis, időnként Irina, amikor hazatért a munkából, újabb doboz drága csokoládét tett ki az asztalra. Amikor a férje szemrehányóan ránézett, mosolyogva csak ennyit mondott:
– Hiszen a vendégeim őszinte szívből adják ezeket a csokoládékat, és én nem utasíthatom vissza az ajándékaikat.
Ajándékkosarak
💬 Barátaink, ha szívesen olvastok még több történetet tőlünk, írjatok kommenteket, és ne feledkezzetek meg a lájkokról sem. Ez inspirál bennünket arra, hogy tovább írjunk!
