– Elég mi?
– Elég abból, hogy válogatás nélkül mindenkit hozzánk hívsz! Elegem van abból, hogy mosónő, vasalónő és szobalány legyek egyszerre! – kiáltotta Gála, és a férje lába elé dobta az egykor hófehér ágyneműt.
Most sötét foltok tarkították. Valószínűleg a „lakók” nem nagyon ügyeltek a higiéniára. Vagy egyszerűen az ágynemű nem bírta ezt a rengeteg vendéget. Ahogy Galina sem. Ő sem bírta tovább. Az asszony elfáradt. Nem, nem egyszerűen elfáradt – eljutott a forrpontig.
A lakásuk megszűnt meghitt családi fészek lenni, és a férje barátainak ingyenes szállodájává vált. Róman jó ember volt, de túlságosan vendégszerető – méghozzá a felesége rovására. Az ő könnyelmű jóváhagyásával mindig akadt náluk valaki, aki ott aludt, valakinek „átmenetileg” laknia kellett, mások egyszerűen az ivászat után maradtak ott…
Amikor Gála és Róma még csak jártak egymással, a fiatal nőnek tetszett, hogy a szerelme ilyen szelíd és jószívű ember. Hazahozott egy beteg galambot, később befogadtak egy megcibált macskát is, akit együtt tisztogattak meg, és ott is maradt náluk. A galambot is ápolták, majd szabadon engedték.
De egy dolog állatokon segíteni, és egészen más azokon, akik maguk is tudnának segíteni magukon. Például Róman barátain és kollégáin, akik két éve tartó házasságuk alatt gátlástalanul kihasználták a férfi segítőkészségét. Lehet, hogy már korábban is – Gála ezt nem tudta. De most, hogy ő lett a háziasszony a lakásban, mindez alaposan az idegeire ment.
Megpróbált beszélni a férjével.
– Róma, érted te, hogy elfáradtam? – mondta Gála, miközben újra összeszedte a kanapéról az ágyneműt az „átmeneti” vendégek után.
– Ugyan már, Galinkám – legyintett a férfi. – Hiszen a barátaim, nem idegenek! Bajban vannak!
– És szerinted én nem vagyok bajban? Itt a rendetlenség, az állandó főzés, és semmi magánélet!
– De hát ez csak ideiglenes – mosolygott Róma. – Minden rendeződni fog.
De semmi sem rendeződött…
Egy alkalommal Gála hazament, és a fürdőszobában egy idegen férfit talált, aki vidáman dúdolt.
– Maga kicsoda?! – kérdezte rémülten, miközben elhúzta a zuhanyfüggönyt, hogy elfelejtse, amit látott.
A férfi megdermedt, szappanhabbal a fején.
– Kosztya vagyok… Róma mondta, hogy itt alhatok. Te Gála vagy, ugye?
Galina lassan becsukta a szemét, mély levegőt vett, hogy ne kezdjen el üvölteni – de ez sem segített.
– Róma! – sziszegte, miközben gyors léptekkel átszelte az előszobát.
A férje nem hallotta, fejhallgatóban számítógépes játékkal játszott.
– Róman! – Gála kirántotta a zsinórt. – Mi a fene folyik itt?!
– Miért, mi van?
– A férfi a fürdőszobánkban!
– Ja… Kosztya… Átutazóban van. Megkért, hogy hadd aludjon itt. Hosszú átszállása van, holnap reggel megy tovább. Csinálsz nekünk vacsorára a híres húsgombócaidból?
Gála úgy fújta fel az orrlyukait, mint egy feldühödött bika, és válasz nélkül bevonult a hálószobába. Húsgombóc nem készült. A vendégszerető házigazdának pizzát kellett rendelnie, nehogy a barátja rosszat gondoljon róluk.
Kosztya reggel elutazott, megígérve, hogy még benéz majd.
– Gála, ne duzzogj. Nem tudtam nemet mondani. A szállodák drágák.
– Ha még egyszer idegent látok a fürdőszobánkban, te mész szállodába! – morogta Gála.
Tudta, hogy a lakás a férjéé, de ez az állandó átjáróház teljesen kiborította. Egy időre elmaradtak a vendégek. Gála már majdnem fellélegzett volna, ha nem történik az eset közvetlenül azelőtt, hogy elutazott volna a szüleihez.
Korábban lefeküdt, de éjjel furcsa zajra ébredt. A férje békésen aludt, így azt hitte, csak képzelődött. Megnyugtatásképpen kiment a konyhába vizet inni. A folyosó padlóján, a kedvenc plédjébe burkolózva aludt egy újabb „szerencsétlen”. Róman egyik távoli rokona a szomszéd városból.
– Szemjon Petrovics, mit keres maga itt?! És hogy jutott be?!
– Galina, nem tudnál csendesebben? – morogta, és a másik oldalára fordult. – Holnap fontos állásinterjúm van…
Ez volt a határ. Visszament a hálószobába, lerántotta a takarót a férjéről, felkapcsolta a villanyt, és magyarázatot követelt.
– Mi van? – kérdezte értetlenül Róma.
– Szemjon Petrovics. Miért a padlón alszik, és hogyan került be éjszaka a lakásunkba? Vagy eldugtad valahol, amíg én a csomagjaimat pakoltam? – sziszegte dühösen Gála.
– Hm… Holnap kellett volna jönnie – hebegte bűnbánóan a férfi. – Azért alszik a padlón, mert fáj a háta, a puhán nem szabad. Nagyon könyörgött, hogy itt aludhasson. Munkát ajánlottak neki itt…
– És nálunk fog lakni?!
– Nem… legfeljebb egy-két hétig… De te úgyis elutazol! Téged nem zavar majd.
– Rendben. Elutazom. Majd meglátjuk, hogyan boldogulsz nélkülem, mint háztartási alkalmazott nélkül! – fújtatott Gála.
Reggel korábban kelt, mint a vendég, átlépett rajta, és elment. Sem reggeli, sem kedveskedés, sem előkészített vacsorák egy hétre. Gálának elege lett az udvarias háziasszony szerepéből.
Amikor pár nap múlva visszatért, rombolást látott: ételmaradékokat, mosatlan edények halmait és rengeteg koszos ágyneműt, mintha nem is csak Szemjon Petrovics aludt volna ott.
– Róma… – Gála az ujjával az asztalra koppintott, hogy felhívja a férje figyelmét, aki épp játszott. – Visszajöttem. És ez nem hasonlít egy otthonra.
– Jaj, nem volt időm rendet rakni. Sebaj, majd együtt…
– Milyen volt nélkülem? – kérdezte Gála, átsiklva a szavain.
– Hát persze, nehéz volt, de megoldottuk! Jó, hogy van ételkiszállítás. Ja, és Szemjon Petrovicsot felvették dolgozni – jelentette ki büszkén.
Gála mély levegőt vett. A beszéd nem segített. Másképp kellett cselekedni. Először Róma lába elé dobta a lakó által otthagyott koszos ágyneműt, majd összeszedte a szemetet, és a számítógépére borította.
– Gála, mit csinálsz?! Mondtam, hogy mindjárt rendet rakunk!
– Rendet fogsz rakni. Te. Egyedül. Nélkülem! Két órán belül itt mindennek ragyognia kell! – mondta, és kilépett a lakásból.
Egy kávézóban ülve a barátnőjével, miközben Rómát minden létező szóval szidta, megszületett a terve.
Pontosabban a barátnője súgta meg a megoldást a problémára.
– És ha ez sem segít, akkor a tanácsom az: hagyd el őt. Ha erre sem reagál, az annak a jele lesz, hogy számára a barátai fontosabbak, mint te.
A barátnője szavaira hallgatva Galina felhívta Andrást – a férje egyetlen barátját, aki soha nem maradt náluk éjszakára, és általában véve, Gála megítélése szerint, értelmes ember volt.
– András, gyere el hozzánk vendégségbe. Ülünk egy kicsit, iszunk egy teát. Meg akarom lepni Rómát, összegyűjtöm a barátait.
– És mikor? Dolgozom. Csak hétvégén tudok…
– Akkor hétvégén gyere.
András pontosan akkor érkezett, amikor Róma lement a boltba, ami Gálának kifejezetten kapóra jött.
– Figyelj, lenne hozzád egy nagy kérésem… – Gála ravasz arcot vágott.
– Mondd.
– Meg kell nevelnem Rómát. A házasságunk hajszálon függ, teljesen kikészít a férjem azzal, hogy mindenkinek képtelen nemet mondani.
– És én miben segíthetek?
– Játssz rá. – Gála elmagyarázta a terv lényegét.
– Féltékennyé akarod tenni? – kérdezte vissza András mosolyogva. – Hát miért ne! Csináljunk egy kis előadást.
Amikor Róma hazaért, Gála és András kedélyesen csevegtek a nappali kanapéján.
– Ó, barátom! Rég láttalak! – örült meg elsőre Róma.
– Gálával összefutottunk, és meghívott teázni – mondta András, és Gálára valami különös melegséggel nézett.
– Akkor már ennék is valamit.
– Tényleg? Róma, mi Andrással már ettünk. Oldd meg magadnak valahogy.
Róma meglepetten nézett a feleségére. Valahogy más volt, mint szokott. Úgy tűnt neki, mintha örülne a vendégnek.
Gála egy csinos ruhában ült, sminkkel, és úgy mosolygott, mintha megnyerte volna a főnyereményt a lottón.
– Szóval szakítottál a barátnőddel, igaz? – folytatta a beszélgetést Andrással, teljesen figyelmen kívül hagyva a férjét.
– Igen. Egyáltalán nem tudott meghallgatni. Én azt szerettem volna, hogy amikor hazajövök, nyugalom és csend várjon. Erre ő áthívta a barátnőit, és csak ültek, bla-bla-bla… hajnalig!
– Jaj, ez annyira ismerős. Róma is állandóan hoz ide valakit. Már teljesen kimerültem…
– Gyere át hozzám, ha csendre vágysz, amíg nálatok Róma barátai vagy rokonai tanyáznak – vigyorgott András, mire Róman összerezzent.
– Na jó, barátaim, gyertek velem. Asszony, eteted a férjedet, vagy mi?!
– Miért, a férj nem boldogul egyedül?
– Nem. – Róma leült a vele szemben álló fotelbe. – Na… barátom. Mi járatban vagy?
Kanapék és fotelek
– Hogyhogy mi? Rég láttuk egymást. Gála mondta, hogy társaságot keres, mert szeretne operába menni… meg aztán balettre is, amíg nálatok lakik az a bizonyos Szemjon. Nem érzi jól magát otthon, ezért menekülési útvonalat keres.
– Majd én megyek vele! Megmondtam már! Nem kell előlem menekülni!
– Azt mondtad, az borzasztóan unalmas, és Szemjont is illő tisztességgel fogadni, amíg lakást keres a városunkban – Gálának alig sikerült visszafojtania a nevetést.
Róma bekapta a csalit, még csak nagyon igyekezni sem kellett.
– Kibírom. Érted. Szemjon Petrovicsról meg még úgysem tiszta minden.
A levegő a szobában izzani kezdett.
– Na jó, akkor én lassan megyek – mondta András. – Holnap találkozunk.
– Holnap? – nem értette Róma.
– Holnap hozok Gálácskának egy forrólevegős sütőt. Az exemtől maradt. Én nem tudom használni, te meg nem akartál ilyet venni a feleségednek.
– Csak nem volt rá időm. Nézegettem, árakat hasonlítgattam…
– Értem. Semmi baj, most már nem is kell – mondta András túlságosan is sokat sejtetően, és szerelmes pillantással nézett Galinára. – De ha ellenzed, Róma, akkor Gálával találkozhatunk semleges területen is. Nálam például. Ugye, Gála?
– Szó sem lehet róla. Hozd csak ide azt a grillt – köszörülte meg a torkát Róma.
Amikor András elment, Róma rátámadt a feleségére.
– Mi volt ez?!
– Hol?
– Itt! Miért flörtöltél vele?
– Tessék? Csak beszélgettem vele.
Róman hirtelen mintha eszébe jutott volna valami, kiment az erkélyre, és hosszasan beszélt valakivel telefonon.
A félmondatokból Gála megértette, hogy lemondta a megbeszélést Szemjon Petroviccsal.
– Lakj egy ideig más rokonoknál, nálunk ez nem fog menni – mondta a férfi, majd bontotta a hívást.
Gála örömében összedörzsölte a kezét. De a sikert meg kellett erősíteni. Így másnap este András megjelent a grilllel, virággal, csokoládéval és… egy táskával.
– Ezt most hogy értsem? Mi ez? – csodálkozott Róma.
– Gála azt mondta, hogy nálatok lehet éjszakázni, amíg nálam otthon egy kisebb felújítás zajlik.
Úgy döntöttem, hogy az exem után mindent átalakítok, hogy majd egy új, jobb nőt vihessek a palotámba – jelentette ki vidáman András, Gálára nézve.
– Gyere csak, Andráskám! Mindjárt sütök egy adag húsgombócot!
– Nem! Ettől a naptól kezdve megszűnik az átjáróház! Gála, te meg miért becézgeted így őt?!
– És ez miért zavar téged? – kérdezte meglepetten Gála. – András a vendégünk. Nem te mondtad, hogy a ház a barátoké? Hogy segíteni kell?
– Meggondoltam magam! – csattant fel Róma, és visszaadta a virágot a barátjának. – Köszönöm a grillt, a csokoládét majd mi esszük meg nélküled. Minden jót! – az ismerős táskája már az ajtó előtt landolt.
Valójában András nem is akart Gáláéknál aludni. Csak segíteni akart megmenteni a házasságot, és közben jól szórakozott.
– Ne haragudj, András. Rómának rossz napja van. De bármikor jöhetsz, amikor nálunk lesz „barátfogadó nap” – szólt utána Gála. – Amikor megint valaki a padlón alszik, vagy a fürdőszobánkban mosakszik.
– Rendben. Hívj, írj! – mosolygott András, vállat vont, és elindult kifelé.
Gála a feldühödött férjére nézett.
– Most már érted, mit érzek?
– Igen! Mindent megértettem! A szálloda bezár! Soha többé senkit nem engedek be! – morogta Róma.
A szavát be is tartotta, valahányszor eszébe jutott, milyen gyengéden nézett András a feleségére.
Róma nem akarta elveszíteni a szerelmét. Ezért attól kezdve a vendégek nem maradtak éjszakára a lakásukban.
Gála pedig élvezettel élvezte a csendet a lakásban, kényelmesen beburkolózva a kedvenc plédjébe, és örült annak, hogy sikerült megőrizni a családot – még ha Andrással való barátság árán is.”
💬 Barátaink, ha szívesen olvasnátok még több történetet tőlünk, hagyjatok kommentet, és ne feledkezzetek meg a lájkokról sem! Ez inspirál minket arra, hogy tovább írjunk!
