A kis fekete-fehér kismacska hozta a harmadik kölyköt! Beugrott az autóba, odatette a többiek mellé, dorombolt — majd elszaladt valahová az épület mögé…
A szupermarket parkolója majdnem üres volt: néhány parkoló autó, a sofőrök pedig bent, a bevásárlással elfoglalva.
Egy férfi ült a volánnál, várva a feleségét. Néha megengedte neki, hogy az autóban rágyújtson, de egy feltétellel — hogy az ajtót résnyire nyitva hagyja.
Hogy ne zavarja feleségét a füstszag, kiment egy kicsit távolabb dohányozni, miközben az ajtót résnyire nyitva hagyta.
Amikor visszatért, az órájára nézett: fél óra telt el azóta, hogy a felesége elment. Neki — egész örökkévalóságnak tűnt. Nyilván még sokat kellene várnia…
De néhány perc múlva szó szerint berontott a szupermarketbe. Odaszaladt a feleségéhez, aki a bevásárlókocsit tolta, és tágra nyílt szemekkel, kezét hadonászva, motyogott valamit érthetetlenül, az utcára mutatva.
— Kiraboltak minket?! — kérdezte rémülten.
Ő megrázta a fejét.
— Beleütköztek az autóba? — próbálta kitalálni.
És ekkor ismét megrázta a fejét.
Miután rájött, hogy úgysem tudja rendesen elmagyarázni, a nő eldobta a kocsit, és sietve indult a kijárat felé.
Amikor az autóhoz ért, szélesen kitárt vezetőoldali ajtót látott. Ahogy belenézett a kabinba, megdermedt — az utasülésen két apró, vak kismacska mocorgott.
A szeme tágra nyílt:
— Honnan kerültek ide?! — kérdezte csodálkozva a férjét.
Ő némán lefelé mutatott. A nő odanézett — és felkiáltott.
A fekete-fehér macska még egy kicsit cipelt.
Beugrott az autóba, odatette a kismacskát a többiek mellé, figyelmesen a házaspárra nézett, dorombolt egyet, majd ismét elsietett valahová a sarkon túl.
— Hé! Hová mész?! — kiáltotta utána a nő.
— Ne aggódj — lélegzett fel végre a férfi. — Visszajön.
És tényleg. Egy perc múlva a macska ismét megjelent — ezúttal a negyedikkel. Beugrott a kabinba, óvatosan odatette a kicsit, majd leheveredett melléjük az ülésen.
— És most mi lesz? — zavartan kérdezte a nő.
A férfi vállat vont.
— Szép kis jószág — fordult a macskához a nő. — Úgy döntöttél, itt költözöl hozzánk?
Az anya-macska panaszosan nyávogott, miközben a nő szemébe nézett. A nő nem bírta tovább.
— Rendben — fordult a férjéhez. — Menj, fizess, és hozd ide a bevásárlókocsit. És tudod mit? Vegyél mindent, amire a kisállatboltban szükség van: tálat, tápot, amit még kellhet. Csak a konzerv macskaeledelt ne felejtsd el. Mi meg itt… elbeszélgetünk nőiesen.
A férfi sóhajtott, bólintott, és elment.
A feleség a vezetőülésbe telepedett, miközben simogatta a vékony macskát, és halkan megkérdezte:
— Nehéz neked, ugye?
A macska panaszosan nyávogott, mintha egyetértene.
A nő rápillantott a kis kölykökre, akik kényelmesen az anyjukhoz bújtak, és ő is sóhajtott…
Később, az állatorvosi vizsgálat után kiderült — a macskának alig van teje. Sürgősen tápszert kellett vásárolni, és megtanulni kézzel etetni a kicsiket. A feleség megtanította a férjét, és felváltva etették a kölyköket: ő nappal, ő este. Az időbeosztásuk eltért, így csak késő estéken és a hétvégén találkoztak.
Közben a kicsik elkezdték kinyitni a szemüket, a ház megtelt vidámsággal.
A macskát Szépségnek nevezték el. Makacsul elutasította, hogy az új, meleg házikóban aludjon, amit kifejezetten neki vettek. Ehelyett a macskacsalád a nagy ágyon töltötte az éjszakát a férj és a feleség között. Ők az ágynak a szélén feküdtek, attól tartva, hogy álmukban rájuk nyomják a kicsiket.
Két hónap telt el. A kölykök megnőttek, megerősödtek. A ház zajossá vált, de különösen otthonossá. Vad éjszakai futkározások, játékos hempergés, vidám káosz — mindez csak örömet okozott a gazdiknak.
A házaspár között béke honolt. Megszűntek a veszekedések és félreértések. A férj, aki megszerette a bolyhos gyerekeket, gyakrabban mosolygott, figyelmesebb és melegebb lett. A feleség észrevette ezt, és örült neki, bár nem értette, mi váltotta ki ezt a változást.
De ez az idill nem tartott sokáig.
Egyik reggel, szabadnapon, amikor az egész család az ágyban szundikált, furcsa sípolásra ébredtek. A férj és a feleség felugrottak, és látták, hogy Szépség a szoba közepén nyalogat egy apró kölyökkutyát. A négy kismacska mellettük állt, figyelve.
— Csak ne ezt! — kapkodott a kezével a nő. — Honnan szerezted ezt a kiskutyát?!
Minden szomszédot végigjárva végül megtalálták a gazdáját — a kölyök a ötödik emeleti lakásból származott. Az anyamacska tacskó volt. Mindenki nevett, bocsánatot kért, és visszavitték a kicsit.
Hazatérve a feleség komoly beszélgetést folytatott a macskával. Hogy mit mondott neki, senki sem tudja, de másnap reggel kopogtatás hallatszott az ajtón.
A küszöbön álmos szomszédok álltak köntösben.
— Fel tudnának jönni egy percre? — kérdezte a férfi.
— Mi, megint egy kiskutya?! — csodálkozott a nő, de amikor rápillantott Szépségre, mégis ment velük.
A szomszédok lakásában a padlón, a tacskó mellett, három kölyök feküdt. És mellettük — Szépség. A kiskutyák másztak rajta, ő pedig nyalogatta őket, dorombolva az örömtől.
— Na látod — mondta a szomszédasszony.
— Mit tegyünk? — kérdezte a macska gazdája.
— Azt hiszem — felelte a szomszéd — először reggelizünk. Aztán tea és sütemény. Hiszen hétvége van.
A szoba közepén terítettek asztalt, ismerkedtek, bekapcsoltak egy falatkát, a férfiak kimentek dohányozni, visszatértek — pont a tea és sütemény idejére. Csak ebéd után mentek szét.
Azóta a bejárati ajtóba kis macskaajtót szereltek. Most már a szomszédok is érdekes jeleneteket láthattak: hol a tacskók futottak lefelé, elbújva a lakásba, ahonnan rögtön macskanyávogás hallatszott; hol a macskák, üldözve a kölyköket, felugrottak, és hangosan nyávogtak.
A családok összebarátkoztak. Hétvégente a természetbe mentek, ahol szőrös kis kedvenceik valódi felfordulást rendeztek az erdőben.
Egy alkalommal, piknik után, fáradtan és elégedetten hazatérve, a házaspár Szépséget találta a hátsó ülésen — éppen egy apró nyuszit nyalogatott.
— Istenem… — sóhajtott a nő, a férjére pillantva.
Ő csak vállat vont és mosolygott. A nyuszit Szürkének nevezték el. Jól evett, gyorsan nőtt, és hamarosan nagyobb lett bármelyik kutyánál.
Szépség gondoskodott róla, ő pedig boldogan cincogott, mintha a világ legboldogabb teremtménye lenne…
Kérdezheted, mi történt ezután?
Én pedig azt mondom…
A férfi és a nőnek lánya született.
Az orvosok megdöbbentek: sok éven át meddőség diagnózisát állapították meg a nőnél.
Most az apa a lányával és a szőrös csapattal sétál az udvaron. Hogy mi volt a csoda oka — a férj változása vagy az orvosok hibája — nehéz megmondani.
Vagy talán… talán maga Szépség hozta el nekik egyszer a boldogságot — a saját kölykeivel együtt, közvetlenül az autójukba.
Ki tudja? Ki tudja…
