Először csak felkeltette a figyelmemet: elegáns volt, ápolt, minden mozdulatában magabiztos. Körülbelül hatvanöt évesnek nézett ki, de a beszélgetés során megtudtam, hogy már hetvenen is túl van! Frissessége és energiája hihetetlennek tűnt, és éreztem, hogy sokat tanulhatok tőle.
Elmesélte a történetét. Kétszer volt férjnél, de idős korára egyedül maradt – és teljesen boldog.
Az első házassága válással végződött. Már a legelején őszintén elmondta a férjének, hogy nem szeretne gyereket. A férfi beleegyezett, ám amikor a nő betöltötte a harmincat, újra szóba hozta a dolgot, remélve, hogy az évek múlásával felébred benne az anyai ösztön.
Ez azonban nem történt meg. Néhány beszélgetés után nehéz döntést hoztak: elváltak. Azt mondta, ez fájdalmas időszak volt, de fontos lecke is: megértette, hogy ha boldog akar lenni, nem élhet mások elvárásainak megfelelően.
Másodszor egy olyan férfihoz ment feleségül, akinek már volt egy lánya az előző házasságából. Kapcsolatuk boldog volt: a férj soha nem hozta szóba a gyerekek kérdését, így gondtalanul élhették az életüket nyomás nélkül. Ám boldogságuk nem tartott sokáig – a férfi meghalt, és azóta a nő egyedül él a nagy házában.
Sokan úgy gondolják, hogy a gyerekek jelentik a biztos támaszt öregkorban. Ő azonban másként látja az életet. Minden gyermek felnő, megtalálja a saját útját, családot alapít és karriert épít. Senki sem lehet teljesen biztos abban, hogy a gyerekek mindig mellette lesznek.
Soha nem bánta meg, hogy úgy döntött, nem lesz gyereke. Ellenkezőleg, szabadságot és elégedettséget érez: utazhat, azt csinálhatja, ami örömet okoz neki, időt szentelhet önmagának és hobbijainak, miközben teljes és gazdag életet él.
— „A vizet úgyis bárki hozza, ha kifizetem” — mondta mosolyogva, ezzel is mutatva gyakorlatiasságát és örömteli hozzáállását az élethez.
A története elgondolkodtatott. Hány ember él mások elvárásainak nyomása alatt, elfelejtve a saját boldogságát? Hányan áldozzák fel személyes szabadságukat, hogy megfeleljenek a sztereotípiáknak?
Ő bebizonyította, hogy a boldogságot nem a gyerekek száma, a vagyoni sikerek vagy a környezet véleménye határozza meg. A boldogság tudatos választás, önmagunk tisztelete és annak képessége, hogy minden pillanatban örömöt találjunk az életben.
E találkozás után inspiráltan távoztam. Szavai mélyen a szívembe vésődtek:
„A boldogság akkor jön el, amikor abbahagyod, hogy másokért élj, és elkezdesz önmagadért élni.”
És még ha valaki azt is gondolja, hogy az élet gyerekek nélkül veszteség, valójában teljes, gazdag, örömteli és valóban szabad élet lehet.
