Egy történet, amely a Gornij Altaj egyik falujában történt, heves érzelmeket váltott ki több tucat emberből. Itt, ahol a perzselő nyarat zord, akár -40 fokos fagyokkal járó telek váltják, csak erős egészséggel, edzett akarattal és a szülőföld iránti szeretettel lehet túlélni. Ezek a tulajdonságok nemcsak az embereknek fontosak, hanem a helyi állatoknak is. Míg a városi kutya egy ilyen hidegben azonnal megfagyna, a falusi kóbor kutyák nemcsak túlélnek, de az utcán is hajlékot keresnek az éjszakára. Csak legyen mit enniük.
De nem minden kutya szerencsés, hogy meleg kennelben és rendszeres etetésben részesüljön. Ilyen körülmények között az embernek is nehéz, az állatokról nem is beszélve. Fjodor és Péter, két öreg barát, egy közeli faluból tértek vissza, ahol az iskolában ablakkeretek javításában segítkeztek. Egész életüket együtt élték és dolgozták le, és most sem bírtak otthon maradni.
Sétáltak és beszélgettek, amikor meglátták Valet, a kóbor kutyát, aki Ludka, a falu ismert italbarát asszonya verandáján összegömbölyödve feküdt. A ház sötét volt, a kályha kihűlt, élet jelei nem látszódtak. Amikor Fjodor odament, észrevette, hogy Valet valami csomagot takar azzal a testével. Közelebbről megnézve rájött — egy csecsemő volt az. Egy újszülött. Fagyban. Szinte ruhátlanul.
Az öreg felkiáltott, hívta Pétert, és sürgősen felkérte, hogy hívjanak orvost és rendőrséget. Fjodor bepólyálta a gyermeket a saját bunda kabátjába, és elvitte az egészségügyi rendelőbe. A baba hideg volt és alig lélegzett, de magához tért, amikor a kezükbe vették. Zinaida Mihajlovna, a nővér, elsősegélyben részesítette, míg Fjodort, aki kabát nélkül fázott, szintén befektették felmelegedni.
Az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy a kisbaba majdnem egy napot töltött a fagyban, vizes takaróba és vékony pólyába csavarva. A pólyák piszkosak voltak, a bőrén kiütések jelentek meg a hosszú ápolatlanság miatt. Ezt a rettenetet csak Valet kutya szőre rejtette és melegítette.
Ludkát letartóztatták. Ő azt állította, hogy szereti a fiát, és a terhesség alatt vitaminokat szedett. Csak hát azok a vitaminok 40 fokos erősségű szeszes italok voltak. A szociális szolgálat a ház átvizsgálásakor nem talált se kádat, se krémeket, se normális ruhákat a babának. Az első gyerekgondozási támogatást alkoholra költötte.
Amikor a baba sírni kezdett, a részeg Ludka kivitte őt a verandára, hogy „megnyugodjon”. Aztán elfelejtette. Egészen addig, míg a rendőrök be nem törtek a házba. Megfosztották a szülői jogaitól. A „anya” szót többé nem érdemli meg.
Valet, a szerény kóbor kutya viszont hőssé vált. Kitüntették a Katasztrófavédelem érmével, és Fjodor magához vette. Felépített neki egy szigetelt kutyaházat, jóllakatja, és magával viszi az erdőbe. Most már Fjodor, Péter és Valet brigádja a helyi legenda. Amikor mennek, hallani a csengő hangú kutyaugatást, amelyen ott fityeg a kitüntetés a nyakörvön. Ennek a történetnek a hőse nem az ember, hanem a kutya lett. Mert a szíve jóval nagyobb volt.
