Egy helyi lakos horgászni indult a közeli folyóhoz. Jól haraptak a halak, így néhány óra alatt telefogta a haltartóját. Hirtelen morgást hallott a háta mögül. Amikor megfordult, egy kis medvebocsot pillantott meg, aki olyan éhes tekintettel nézte a halakat, mintha napok óta nem evett volna.
A férfi látta, hogy a bocs nem viselkedik agresszívan és nem fél az emberektől, ezért úgy döntött, megosztja vele a zsákmányt. A kismedve azonnal felfalt egy fél halat, a másikat pedig a szájába vette és visszament vele az erdőbe. Kis idő múlva visszatért.
Az ember újabb halat vett elő a hálóból, és megint megkínálta a kis jövevényt. Ezúttal azonban a bocs nem evett a férfi előtt, hanem azonnal a zsákmánnyal együtt besietett az erdőbe. A horgászt meglepte az állat viselkedése, ezért úgy döntött, követi a sűrűbe, hogy megnézze, mit is csinál a bocs a kapott halakkal.
A halat a fogai között tartva a medvebocs azonnal eliramodott az ösvényen, majd eltűnt a sűrű bozótosban. Amikor a horgász szétfeszítette a sűrű cserjéket, egy erdei tisztás tárult a szeme elé.
A tisztáson egy nőstény medve feküdt, hangosan és nehezen lélegzett, a fűben mellette pedig barna vérfoltok látszottak. A férfi rögtön megértette, hogy a ragadozó súlyosan megsérült.
A medve nem tudott felállni, és vadászni sem volt képes, ezért a bocs nemcsak saját magának kért ennivalót, hanem az anyjának is. A férfi visszament a folyópartra, fogta az összes halát, és visszatért a tisztásra. Mivel tartott attól, hogy túl közel menjen a nagytestű medvéhez, egy kicsit távolabb tette le a halakat, így a bocs biztonságosan ehetett, és megetethette az anyját is.
Hazatérve a horgász értesítette a helyi erdészetet. Nem sokkal később az erdészek már a helyszínen voltak. Valószínű, hogy az anyamedvét orvvadászok sebesítették meg, de a segítség időben érkezett – az állatot ellátták, életben maradt, és javulni kezdett az állapota. A horgász ezzel a tettével két életet is megmentett, hiszen a bocs még túl kicsi volt ahhoz, hogy egyedül boldoguljon.
