A 911-es segélyvonalra furcsa hívás érkezett. Egy ötéves kislány, Mija nevű, telefonált. A gyerek ijedtnek tűnt, és suttogva beszélt.
– Kérem, jöjjenek ki. Valaki suttog az ágyam alatt. Hallom őket, nagyon félek… – a hangja remegett.
– Hol vannak a szüleid, Mija?
– Nem hisznek nekem… Azt mondják, csak kitalálom… De én tényleg hallom. Most is… megint hallom…
A diszpécser már tizenkét éve dolgozott a segélyhívónál, de ettől a hívástól még rajta is végigfutott a hideg. A kislány nyilvánvalóan nem hazudott, és nem is viccelt.
– Azonnal küldünk rendőröket. Maradj vonalban, jó?
Tíz perccel később rendőrtisztek álltak a külvárosi ház előtt. A szülők döbbenten nyitottak ajtót.
– Mi történt? Mija megint kitalált valamit? – kérdezte az apa, miközben feleségére pillantott.
– Csak ellenőrzünk valamit – mondta a főtörzsőrmester. – Bemehetünk a gyerekszobába?
Mija a szobája sarkában ült, kezében szorongatta a plüssmackóját. A szeme könnyekkel volt tele. Némán az apró, rózsaszín takarós ágyára mutatott.
– Onnan jönnek a hangok… – suttogta.
Az egyik rendőr letérdelt, és benézett az ágy alá. Ott nem volt semmi – por, néhány lehullott játék, semmi gyanús.
– Itt nincs semmi – kezdte mondani, miközben felegyenesedett. – Úgy tűnik, valakinek túl élénk a fantáziája. A szülők figyelmeztetést kapnak a téves riasztásért…
– Várjunk csak – szólalt meg hirtelen a másik tiszt, és felemelte a kezét. – Pszt… csend legyen. Senki ne szólaljon meg.
Halotti csend telepedett a szobára. Még a szülők is megdermedtek a folyosón. Fél perc telt el… egy perc… És akkor mindenki meghallotta azt a hangot, amiről Mija beszélt. Amikor ismét benéztek az ágy alá, valami borzalmasat láttak.
És akkor… megint. Halk, alig hallható suttogás. De ez nem emberi hang volt. Inkább egy hang… mintha valami fémes kaparás hallatszana, amit elnyom a föld.
Mintha valaki… ásott volna.
Az egyik tiszt a padlóra térdelt, és elkezdte kopogtatni a deszkákat. Az egyik sarokban tompábban szólt a hang. A rendőrök gyorsan felszedtek egy kisebb darabot a parkettából – alatta vékony földréteg volt.
Fogtak egy ásót a garázsból, és ásni kezdtek… néhány centiméter után fémfedélre bukkantak. A fedél alatt egy alagút húzódott.
Erősítést hívtak. Két órával később kiderült: a ház és a szomszédos telkek alatt egy egész alagúthálózat húzódott.
Három szökevény bujkált bennük – korábbi elítéltek, akik hónapok óta rejtőzködtek, és szökésre készültek, alagutakat ásva közvetlenül a város alatt.
Speciális eszközöket használtak, és éjszaka dolgoztak, hogy ne keltsenek zajt – de a kis Mija akkor is meghallotta őket.
A kislány hívásának köszönhetően elfogták őket. Azóta Mija nyugodtan alszik.
