Öt nő, régi barátnők, kényelmesen elhelyezkedtek széles pokrócokon a nyári nap lágy melegében. Megérdemelt pihenésüket élvezték – viccelődtek, elmesélték egymásnak a legfrissebb híreket, néha csak csendben ültek, a horizontot figyelve.
Mellettük egy kosárban házi finomságok hevertek – sütemények, gyümölcsök, frissítő italok. A nők nevettek, jókedvűen beszélgettek.
Egyszer csak a semmiből odaszaladt hozzájuk egy kutya – közepes termetű keverék, éber szemekkel és kócos szőrzettel. Körözni kezdett körülöttük, hangosan ugatott, csóválta a farkát, de volt valami nyugtalanító a mozdulataiban.
– Nézzétek, milyen aranyos! – nevetett fel az egyik nő, miközben egy darab sütit nyújtott a kutyának.
– Biztos éhes – tette hozzá egy másik, és még egy falatot odadobott.
De a kutya rá sem nézett az ételre. Tovább futkosott körülöttük, hol egyikükhöz, hol másikukhoz szaladt, és egyre hangosabban ugatott. A barátnők egy pillanatra megdermedtek – valami nem stimmelt.
Ekkor az egyikük – a legfigyelmesebb – hirtelen elsápadt:
– Lányok… nézzétek a bundáját!
Reszkető kézzel a kutya oldalára mutatott. A vöröses szőr csomói között sötét cseppek látszottak – vér volt az.
A nők először hitetlenkedve egymásra néztek, aztán közelebb hajoltak. Valóban: a kutya lábán és oldalán friss vérfoltok voltak.
– Istenem… megsebesült? – kérdezte ijedten az egyik barátnő.
De a kutya nem tűnt sérültnek – nem sántított, nem nyüszített, nem panaszkodott. E helyett hirtelen felugrott és a sziklás fok irányába rohant.
A barátnők tanácstalanul egymásra néztek – majd úgy döntöttek, követik. Sietve felálltak a pokrócokról, és a forró homokon átvágva próbálták tartani a lépést a fürgén szaladó kutyával.
Ahogy közelebb értek, összeszorult a szívük. A parti fövenyen, közvetlenül a nedves homokon egy férfi feküdt eszméletlenül. A feje alatt sötét vérfolt terült el, mellette egy nedves kő csillogott – valószínűleg megcsúszott és beverte a fejét.
A kutya odafutott hozzá, megszaglászta, majd újra ugatni kezdett, mintha segítséget kérne. A nők megdöbbenve néztek egymásra, majd az egyik elővette a telefonját, és remegő ujjakkal hívta a segélyszolgálatot, elmagyarázva a helyzetet.
– Lélegzik? – kérdezte az egyik barátnő, miközben letérdelt a férfi mellé.
– Alig… – válaszolta halkan a másik, miközben kezét a férfi mellkasára tette.
A nők próbálták ébren tartani a férfit, nyugtatták a kutyát, és várták a mentők érkezését.
Mindannyiuk fejében ugyanaz a gondolat forgott: ha nincs ez a hűséges kutya, talán sosem tudják meg, hogy a vidám pihenésük közelében egy tragédia bontakozik ki.
Néhány perccel később a mentőautó szirénája hasította ketté a nyári levegőt. A férfit óvatosan hordágyra emelték. A nők megkönnyebbülten felsóhajtottak, miközben az orvosok ellátták a sebet.
A kutya végre kicsit megnyugodott – odament az egyik nőhöz, és hagyta, hogy megsimogassa, mintha köszönetet mondana a segítségért.
