Ez a történet újabb bizonyíték arra, hogy az állatok képesek szeretni és együttérzni, és érzéseik sokszor sokkal őszintébbek, mint sok emberé.
Az idős házaspár egy kis faluban élt, gyermekeik már régen elköltöztek, így az öregek egyedül maradtak. Társaságot nekik egy élénk vörös macska, Paramon jelentett. A macska már 15 éve élt a családnál, a család kedvence volt, valamint állandó társa a nagypapának a horgászatok során.
A falusi macska megtalálta a hattyúfiókát, és elhozta a magányos nyugdíjasokhoz, akik gondoskodtak róla és megmentették.
Ezen a napon Paramon nem érezte jól magát, ezért kissé bágyadt volt, de ez sem tartotta otthon. Elindult barangolni a faluban, és hosszú ideig nem tért vissza, ezért a nagymama elindult a keresésére. Sem aznap, sem másnap nem jelent meg. A nagymama és a nagypapa minden nap elindultak megkeresni kedvencüket, de sikertelenül. Néhány nap sikertelen keresgélés után a család azt gondolta, hogy az idős macska elment meghalni.
Néhány nappal később, amikor nyávogást hallottak az ajtó alatt, az öregek nagyon megdöbbentek, de azonnal kinyitották az ajtót. Az ajtóban nemcsak Paramon várta őket, hanem egy kis, sérült szárnyú fióka is.
A falusi macska megtalálta a hattyúfiókát, és elhozta a magányos nyugdíjasokhoz, akik gondoskodtak róla és megmentették.
A helyi gyógyító felismerte, hogy a fióka egy kis hattyú, és különleges kenőcsöt készített a sérült szárnyára. A fiókát egy dobozban helyezték el, és gondoskodtak róla. A dobozba gyakran beugrott Paramon is, de csak azért, hogy a kis barátja mellett lehessen.
Paramon melegítette a fiókát, aki örömmel bújt a meleg és puha macska mellé. Tavasszal a hattyú megnőtt, már nem fért el a dobozban. Az öregek deszkákból készítettek neki egy házikót, amit a tóra helyeztek, és oda vitték a madarat.
A falusi macska megtalálta a hattyúfiókát, és elhozta a magányos nyugdíjasokhoz, akik gondoskodtak róla és megmentették.
Eltelt néhány nap, és a hattyú meglátogatta őket, magával hozva egy párját. Egy kis idő múlva a tó mellett az idős pár észrevett egy fészket, majd kis fiókákat is. Az egész hattyúcsalád gyakran látogatta meg az öregeket.
Amikor beköszöntött a hideg, a hattyúk délre repültek. Paramon nagyon szomorú volt, hogy többé nem látja barátait, de tavasszal a madarak visszatértek, és azóta is rendszeresen látogatják falusi barátaikat.
