Tragikus eset történt az Új Világ nevű település tavánál, ahol szemtanúk egy súlyosan megsebesült, vérző hattyút vettek észre. A madár alig tudta megtartani magát az egyik szárnyán, képtelen volt felszállni vagy elrejtőzni. Amikor az emberek közelebb mentek, nyilvánvalóvá vált – valaki hidegvérrel rálőtt a hattyúra. Segítségül hívták a „Macskamentők” csapatának tagjait. A mentés nehézségét az jelentette, hogy a madár, valószínűleg minden emberi bizalmát elveszítve, makacsul menekült azoktól, akik meg akarták menteni – nem értve, hogy ezzel csak tovább csökkenti az esélyeit a túlélésre.
A szolgálat munkatársainak elmondása szerint minden azzal kezdődött, hogy megpróbálták csónak nélkül elfogni a sebesült madarat.
— Először úgy döntöttünk, hogy vízi jármű nélkül próbáljuk meg elkapni. Már épp elkezdtünk stratégiát kidolgozni, amikor a hattyú magától kijött a vízből. Ez volt a mi pillanatunk! Én elkezdtem megkerülni az egyik oldalról, de Kóla, a merítőhálóval, jóval tekintélyesebb jelenség volt nálam a neoprén ruhájában. A madár megijedt, és ismét a tó felé vette az irányt – mesélte Viktorija Bacsina, a mentőakció résztvevője.
Időközben a hattyú átszelte a tavat, és eltűnt a túlparti nádasban. Gyorsan kezdett sötétedni, ezért a csapat úgy döntött, felfújják a gumicsónakot. Elindultak. De még ekkor is menekült előlük a sebesült madár. Sérülése ellenére gyorsabban úszott, mint ahogy a mentők követni tudták.
— Néhány kört tettünk a tavon, már fáradtan készültünk visszatérni a partra, hogy pihenjünk, vagy átgondoljuk a tervet. Én, mint a „teknőshaditengerészet kapitánya”, a partra irányítottam a csónakot. És ekkor – a hattyú hirtelen bement abba a nádasba, ahová eredetileg is próbáltuk terelni. Odaeveztem. Kiszálltam a csónakból, óvatosan odamentem hozzá, és ekkor váratlanul kilépett a szárazföldre, pont Szergej elé, aki azonnal, de gyengéden elkapta – folytatta Bacsina.
A helyszínen megvizsgálták a sérült madarat. A szárnya súlyosan megsérült, a hattyú kimerültnek tűnt. Ám úgy tűnik, végre megértette, hogy senki sem akar ártani neki – nem próbált tovább szabadulni, és nyugodtan feküdt az autó mellett.
A mentők elmondása szerint a madár meglehetősen nagy volt – körülbelül tíz kilogrammot nyomott. Egy hagyományos dobozba nem fért bele, így úgy döntöttek, hogy kézben, méltósággal szállítják. Már az úton, ahogy kissé magához tért, élénkebbé vált, és érdeklődve figyelte, mi történik körülötte.
Amikor megérkeztek a Vadállat-rehabilitációs Központba, a szakemberek teljes körű vizsgálatot végeztek. Sajnos a természetes élőhelyére való visszatérés esélye szinte nulla. Sőt, még a túlélése is kétséges.
— Még most sem értem… Miért? Miért kellett rálőni egy hattyúra? Mi ebben az öröm? Tényleg nincs más mód a düh levezetésére, mint megnyomorítani egy élőlényt? – mondta fájdalommal a hangjában Viktorija Bacsina.
