– Drágám, sajnos le kell mondanunk a vacsorát az étteremben – mondta Iván szomorúan, sajnálkozva nézett a feleségére.
– Miért? – kérdezte csalódottan Kira. – Szombaton van az évfordulónk. Annyira vártuk ezt a napot. Mi történt megint?
– Tudom, mennyire elszomorít. Hidd el, nekem is nehéz, de a főnök ismét megkért, hogy hétvégén is dolgozzak. Nem tudtam nemet mondani. Elvégre előléptetésre számítok. Ha visszautasítottam volna, elfelejthetném az esélyt a vezetői posztra. Fontos projekt van kézben, és az egész csapat ebben az üzemmódban dolgozik. Ígérem, bepótoljuk. Ne szomorkodj.
Iván lehajolt, hogy megölelje Kirát, és abban a pillanatban a nő megérezte a halvány női parfümillatot. Ez az illat ismerős volt számára – korábban már érezte a férfi ingein. Kira csendben bólintott, nem vitatkozott, bár pontosan tudta, hogy a férje nyíltan hazudik neki.
Jól tudta, mit ért Iván a „munka” alatt. Szó sem volt arról, hogy az irodában töltené a hétvégét – egészen más járt a fejében. A szeretett férfi árulása fájdalmasan szorította a torkát. Már nem maradt benne kétség: Ivánnak van valakije. Egy másik nő, akivel szívesebben tölti az idejét, mint a családjával.
Kira szemébe könnyek szöktek. Minden erejével próbálta visszatartani őket, hogy ne sírjon Iván előtt, és megőrizze a látszólagos nyugalmát. Öt éve ment férjhez Ivánhoz, mély szerelemből. Akkor úgy hitte, megtalálta a másik felét, a lelki társát, akivel leélheti az életét. De Iván árulása darabokra törte minden reményét és álmát.
Néhány héttel ezelőtt Kira először kezdett gyanakodni, hogy a férje megcsalja. Mostanában egyre később jött haza, hétvégenként pedig gyakran eltűnt, mindig arra hivatkozva, hogy dolgoznia kell, mert a főnök sosem elégedett.
Egy alkalommal, miközben a mosást végezte, Kira hosszú, világos hajszálat talált Iván ingén. Próbálta meggyőzni magát, hogy biztos véletlen – hiszen sok nő dolgozik a férje munkahelyén. De a gyanú már megfogant benne.
Néhány nappal később észrevette, hogy Iván egy újabb „munkahelyi krízis” után más alsóneműben tért haza. Kira biztos volt benne, hogy útközben átöltözött. De hol és miért? A válaszok nyilvánvalóak voltak, és szinte elviselhetetlen fájdalmat okoztak. Iván szeretőt tart.
Kira szíve belesajdult annak felismerésébe, hogy a házasság, amelyet erősnek és boldognak hitt, csak illúzió volt.
Egy közeli barátnője segítségével Kira megtudta, ki volt a férje szeretője. Kiderült, hogy Iván egy kollégája, a vállalat igazgatóhelyettesének feleségével csalta meg. A felfedezés sokkolta. Hosszú ideig gyötörte magát a kérdéssel: hol rontotta el? Mit tett rosszul? De válaszokat nem talált. Borzasztó érzés volt tudni, hogy Ivánnak van valakije, és közben úgy tenni, mintha minden rendben volna…
Kira otthon ült a féléves kislányával a karjában. A szülési szabadság előtt óvónőként dolgozott egy bölcsődében, nagyon kevés fizetésért. Nem volt saját lakása, sem rokonai, akik támogathatták volna a nehéz időkben. Megpróbálta elképzelni, ahogy jelenetet rendez, és elhagyja a férjét. De hamar rájött, hogy kilátástalan helyzetbe kerülne.
Egyedül maradna egy csecsemővel, fedél és tisztességes jövedelem nélkül. Lakást bérelni és gyerektámogatásból élni lehetetlen lenne. Kira pontosan tudta ezt. Ezért úgy döntött, nem enged az érzelmeinek, hanem alaposan megtervezi a lépéseit. Hiszen a válás nem oldaná meg a problémáit – csak súlyosbítaná azokat.
Iván tudta nélkül Kira elkezdett félretenni. Régi szokása volt, hogy minden beérkező pénzösszeg 10%-át azonnal átküldte egy megtakarítási számlára. Mindenen spórolt, sok mindenről lemondott. Néhány év alatt sikerült tisztességes összeget összegyűjtenie, de még ez sem lett volna elég ahhoz, hogy nyugodtan éljen a gyermekével. Kira azon gondolkodott, hogyan tudna a legkevesebb veszteséggel kikerülni ebből a helyzetből.
És hirtelen megvilágosodott. Miért ne büntethetné meg a férjét az árulásáért? Miért ne taníthatná meg neki a leckét, amit soha nem fog elfelejteni? Kira megosztotta gondolatait a barátnőjével. Ő döbbenten nézett rá, és így szólt:
— Te félelmetes nő vagy, Kirjuska. Őszintén szólva, nem vártam tőled ilyesmit. Hogy jutott ez egyáltalán eszedbe? Téged félni kell!
— Egyszer olvastam egy könyvben egy sértett feleségről, aki megbüntette a férjét. Miért ne ismételhetném meg? Szerintem ez igazságos. Nem igaz? Nem tudom, mire lesz még képes a férjem. Mi van, ha egyszerűen kidob minket a kislányommal együtt az utcára? Hová megyünk? Miből élünk majd?
Kira elhatározta, hogy zsarolni fogja a férjét, és pénzt csikar ki belőle a hallgatásáért cserébe. Ehhez azonban kompromittáló fotókra volt szüksége Ivánról és a szeretőjéről. Mivel Iván a cég aligazgatójának feleségével kavart, ezzel komolyan veszélyeztette a karrierjét. Kira tudta, hogy nem lesz nehéz rábírni, hogy fizessen – Iván túl sokat veszítene, ha nemet mondana.
Kira barátnője, Polina, beleegyezett, hogy segít. Szabadságon volt, unatkozott, így örömmel vállalta, hogy követi Ivánt. Hamar észrevette, hogy Kira férje igen óvatos: mindig ugyanabban az eldugott, jelentéktelen ötemeletes házban találkozott a szeretőjével – ott rejtette el titkait.
Polina már kezdte elveszíteni a reményt, hogy sikerül terhelő felvételeket készítenie, amikor a sors közbeszólt. Egy késő esti alkalommal Iván együtt jött ki a házból a főnöke feleségével. Polinának sikerült lekapnia egy rövid búcsúcsókjukat. Mindkettőjük arca jól látható volt a képen. Polina elégedett volt a munkájával – most már erős ütőkártya volt a kezében az áruló férj ellen. Iván meg fogja fizetni a hazugságaiért és a hűtlenségéért.
Másnap reggel Iván névtelen üzenetet kapott. A levél szerint tudomásuk van a viszonyáról az aligazgató feleségével, és ha nem akarja, hogy ez az információ nyilvánosságra kerüljön, fizessen 500 ezer rubelt. A pénzt egy parkban található kukába kellett elhelyezni, megadott időpontban. A levélhez mellékeltek egy fényképet is, amely bizonyította a kapcsolatát.
Iván sokkot kapott. Két napig levert, mogorva és ingerült volt. Alig szólt a feleségéhez, fáradtságra és munkahelyi problémákra hivatkozott. De Kira jól tudta, mi nyugtalanítja valójában. Türelmetlenül várta, mikor hajtja végre Iván a követelést. A barátnők gondoskodtak a biztonságról: a zsaroláshoz vásárolt SIM-kártyát azonnal megsemmisítették.
Iván, bár kelletlenül, de teljesítette a kérést. Letette a csomagot a megadott helyre, majd távozott. Amint ez megtörtént, Kira felhívta.
— Drágám, gyere gyorsan haza! Elcsúsztam a fürdőben, megsérült a lábam, nem tudok járni. Egyedül vagyok a babával, nem boldogulok. Kérlek, gyere!
— Értettem. Már indulok is. Csak egy kicsit elhúzódott a munka. Tarts ki!
Két héttel később Iván újabb névtelen üzenetet kapott. Ezúttal 1 millió rubelt követeltek tőle. Ivánnak volt ennyi pénze – az álmai autójára gyűjtött, és Kira ezt tudta. Az üzenetben az állt, hogy ha nem fizet, a kompromittáló képeket közzéteszik az interneten. Iván ismét csapdába esett…
Iván kénytelen volt megválni az évek alatt összegyűjtött megtakarításaitól. Tudta, hogy ha nem fizet, sokkal többet veszíthet – a karrierjét. A házassága már nem érdekelte különösebben. Meg volt győződve arról, hogy Kira tőle függ, hogy nincs hová mennie, és nem meri majd beadni a válókeresetet.
Így Iván elvesztette a pénzét, amit hosszú évek alatt kuporgatott. Kira, miután elérte, amit akart, összepakolt, és elköltözött a férjétől a kislányával együtt. Előtte azonban hatalmas botrányt csapott, azt állítva, hogy névtelen üzenetet kapott, amelyből kiderült a férje hűtlensége. Kira keservesen sírt, aljas árulónak és hazugnak nevezte Ivánt.
— Amit tettél, az megbocsáthatatlan. Eltiportad a szerelmemet. Tönkretetted a családunkat – mondta, miközben kilépett az ajtón. – Miért tetted ezt velem? Azt hittem, szeretsz. De csak magadat szereted. Beadom a válópert. Ennek vége.
— Jól van, bocsánat. De miért kell rögtön elmenned? Igen, hibáztam. Elismerem. Kezdjük elölről. Megváltozom, ígérem. Mindenki hibázik. Ne légy ilyen kíméletlen. Ráadásul nincs hová menned. Hol fogsz élni a lányunkkal? Se pénzed, se lakásod. Tényleg azt hiszed, hogy meg tudsz élni a segélyből? Gondold át jól. Jobban járnál, ha elfelejtenéd az egészet.
Kira megdöbbent. Iván, minden ellenére, magabiztosan viselkedett. Nem érzett bűntudatot. Nem az bántotta, hogy a felesége elmegy – sokkal jobban aggasztotta a karrierje, ami veszélybe került a saját ostobasága miatt.
Kira ideiglenesen Polinához költözött, és elkezdett keresni egy kis házat vidéken. Csak ilyen típusú otthont engedhetett meg magának. Készen állt arra, hogy még egy öreg, elhagyatott házban is új életet kezdjen – hazugság és árulás nélkül.
Amint a kislánya nagyobb lesz, Kira óvodába akarta adni, és új munkát keresni. Hajlandó volt keményen dolgozni, hogy idővel saját lakást vásárolhasson. De a legfontosabb: most már volt tető a feje felett, és nem kellett lakbérre költenie. Polina sokáig győzködte, hogy tegye közzé az interneten a kompromittáló képeket az exférjéről, de Kira elutasította.
— Ha ezt megteszem, Ványát kirúgják. Akkor nem fog tudni anyagilag segíteni a lányunknak. Manapság egyedül gyereket nevelni nagyon nehéz. Beletörődtem, hogy Ványa többé nem része az életemnek. Elengedtem őt, de azt akarom, hogy dolgozzon, és jól keressen – a lányunk jövője miatt. Már megfizette az árát annak, amit tett. Ez elég.
Iván azt hitte, hogy Kira csak bérli az öreg vidéki házat, és fogalma sem volt róla, hogy azt a saját pénzén vette meg. Rendszeresen fizette a gyerektartást, és aktívan részt vett a lánya életében. Kira nem tudta, hogy Iván még mindig együtt van-e a szeretőjével – de már nem is érdekelte.
Amikor sikerült egy kis pénzt félretenni, Kira vett néhány nyulat, csirkét és kiskacsát, valamint munkát vállalt egy közeli gazdaságban, ahol tisztességesen fizettek. A kislányát beíratta a falusi óvodába, ő pedig nyugodtan dolgozott, továbbra is spórolva a jövőre.
Kira már nem álmodott városi lakásról. Megszerette a vidéki életet – távol a nyüzsgéstől és a zajtól. Azt akarta, hogy a lánya friss levegőn nőjön fel, természetes ételeket egyen, és érezze a természethez való kötődést. Új álma az volt, hogy a régi házikó helyére egy modern, kényelmes otthont építsen. Kira hitt benne, hogy sikerülni fog. A legfontosabb, hogy ne adja fel, és menjen előre, bármi is történjék…
