Amikor Zsófia bejelentette, hogy egy kerekesszékes férfi lesz a férje, az élete hirtelen viharos fordulatot vett, amely hetekig nem csillapodott. A közeli rokonok megdöbbentek, a barátok zavarodottan némultak el, a távolabbi családtagok pedig egy hallgatólagos „rendkívüli családi ülést” tartottak.
Mindenki, kivétel nélkül, meg akarta állítani.
— Te ennél jobbat érdemelsz! Mit tud ő neked adni?
És mindezt csak azért, mert Zsófia — 27 éves, ígéretes jövő előtt álló, okos, a szakmájában tisztelt nő — olyasvalakit választott, akit igazán szeretett. Egy férfit, aki egykor sportoló, edző, karizmatikus vezető volt — egészen addig az éjszakáig, amikor az élete örökre megváltozott.
Baleset. Kilátástalan diagnózis. Gerincsérülés. Amit évek alatt felépített, egy pillanat alatt omlott össze. Az érmek után a kerekesszék jött.
Zsófia épp ebben az állapotában ismerte meg őt először.
Számára ő volt az első szerelem. Mellette önmaga lehetett.
Amikor a lány bevallotta a családjának, hogy szereti őt, kitört a vihar. Az édesanyja sírt. Az apja megfenyegette, hogy kitagadja. A barátnők „udvariasan” törölték őt a közös csoportokból. Még a kollégák is sajnálkozva néztek rá.
— Ápolónője leszel, nem a felesége!
De Zsófia először életében nem kételkedett. Megtervezték az esküvőt.
És elérkezett a nagy nap. Zsófia — álmai ruhájában, ahogy ő maga mondta. És amikor elindult az oltár felé, valami egészen váratlan történt, amitől minden vendég megdöbbent
A férfi, akit szeretett… felállt. Egy lépés. Még egy. És még egy. Botra támaszkodott, de állt.
— Állva akartalak fogadni — suttogta, amikor Zsófia odaért hozzá. — Legalább egy pillanatra.
Titokban rehabilitációs tréningen vett részt. Éjszakánként edzett, elesett, újra felállt — csak azért, hogy megajándékozhassa őt azzal az érzéssel, hogy egy „átlagos” férfi mellett lehet boldog.
