Ezt a cicát elaltatásra vitték a kórházba. Egy egyszerű, gazdátlan kiscica volt. Kinek is kellene ő? A fiú, aki bevitte a klinikára, azt mondta, hogy a kicsit elütötte egy autó. A kiscicának borzalmas sérülései voltak az elülső lábain. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a sérülések nem voltak frissek. Az egyik állatorvos felhívott egy ismerős önkéntes lányt, és közölte vele, hogy a kicsi életéért még lehet harcolni – van remény.
Talán még az egyik elülső mancsát is sikerül megmenteni. A legfontosabb, hogy mielőbb megoperálják.
A picinek a Csipik nevet adták. Amint lehetőség nyílt rá, megműtötték. Sajnos azonban kiderült, hogy a mancsok problémája nem az egyetlen kellemetlen felfedezés. A cicánál panleukopéniát diagnosztizáltak. Csipik rengeteg órát töltött infúzió alatt. Az orvosok nem adtak sok jóslatot. A macskák fertőző bélgyulladása az egyik legveszélyesebb betegség az állatok számára, ráadásul Csipik immunrendszere a műtét után nagyon legyengült.
Ám ennek a cicának volt egy különleges tulajdonsága – hatalmas élni akarása.
A betegség végül visszavonult. A cicát ideiglenes befogadóhoz vitték, de nem sokkal később ismét meg kellett operálni. Az amputált mancs helyén folyadék kezdett felgyülemleni, amit rendszeresen le kellett csapolni. Az orvos úgy döntött, hogy a sérült területet ki kell tisztítani. Ezúttal Csipik nehezen viselte az altatást, de ennek ellenére újra talpra állt. A műtét után végre javulni kezdett az állapota, és ez örömet hozott mindenkinek. Amikor az utolsó varratokat is eltávolították, megkezdték a gazdikeresést.
Úgy tűnt, mintha Csipik mindig is háromlábú cica lett volna. Teljes nyugalommal fogadta el a sajátosságát. Ugyanolyan játékos és eleven volt, mint bármelyik négy lábú cica. Hét hónappal azután, hogy Csipik bekerült a klinikára, sikerült végleges otthont találni számára.
Amikor a cica új otthonába került, ahol nem voltak más állatok, minden szeretetét és figyelmét új gazdáinak szentelte.
