A macska gazdája nyaralni készült, és megkérte a testvérét, hogy vigyázzon a kedvencére. A testvér úgy döntött, nem vesztegeti az idejét a városon belüli utazgatással, ezért a nő távolléte alatt átköltözött a lakásába, hogy a macskának legyen társasága. Már az első napon az új helyen a férfi lebetegedett – magas láz, eldugult orr, erős köhögés gyötörte. Minden erejéből csak annyira futotta, hogy az ágyra zuhanjon és megpróbáljon elaludni.
Csakhogy a macskának, úgy tűnt, egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy a férfi aludni próbál. Alighogy kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, meghallotta az állat panaszos nyávogását. A macska kétségbeesetten ordított, így a férfi összeszedte utolsó erejét, kiment a konyhába, szórt egy kis eledelt a tálba, és friss vizet töltött. Amint visszatért volna a szobába, a macska ismét ugyanolyan vehemenciával kezdte elölről az ordítást.
A férfi újra a konyhába ment, ezúttal megpróbálta megnyugtatni a macskát egy kis hússal és simogatással, sőt, biztos, ami biztos, még az almot is ellenőrizte. Mivel nem talált semmi nyilvánvaló okot a macska hisztériájára, visszatért az ágyba. A helyzet megismétlődött – ahogy kilépett a konyhából, a macska újra keservesen kiabálni kezdett.
Egy ponton a férfi elvesztette a türelmét – rossz közérzete csak súlyosbította a macska különösen furcsa viselkedésére adott reakcióját. A konyhából egy nedves ronggyal kizavarta az állatot, majd becsukta előtte az ajtót, épp az orra előtt. A macska erre leült az ajtó elé, és ismét ordítani kezdett.
A férfi rájött, hogy ebből az alvásból nem lesz semmi, ezért úgy döntött, főz magának egy kávét. Amikor a tűzhelyhez lépett, észrevette, hogy az egyik gázrózsa nyitva van – de a láng nem égett. Kiderült, hogy a macska egész idő alatt veszélyre próbálta figyelmeztetni őt, és nem csak szórakozásból akadályozta meg az alvásban.
