– Anya, jól érzed magad? Lehet, hogy lemondom a dolgaimat? Sásenka nyugtalan. Meg fogsz birkózni vele?
– Menj csak, menj nyugodtan. Semmi baj, ne aggódj. Reggelente egy kicsit hányingerem van. Talán a májam rakoncátlankodik. Ki kellene vizsgáltatnom – nyugtatott meg anyu.
– Rendben, igyekszem gyorsan. Holnap itthon lesz a férjem. Sását vele hagyjuk, és együtt elmegyünk orvoshoz.
A kisfiam két éves. Nagyon mozgékony. Anyukám pedig még mindig fiatal, mindössze negyvenhét éves. Néhány órát biztos kibírnak együtt.
Másnap elmentünk a rendelőbe. Anyu teljes kivizsgáláson esett át. A folyosón ültünk, és vártuk az előzetes eredményeket. Megjelent az orvos.
– Gratulálok, Marina Szergejevna – fordult anyámhoz –, Ön terhes. Húsz hetes. Miért nem jött el hamarabb? Az Ön korában különösen oda kell figyelni az egészségre.
– T-t-t-terhes? – dadogta anyu izgatottan, aztán sírni kezdett.
– Nem olyan nagy baj ez – nyugtatta meg az orvos. – Még fiatal, egészséges. Minden rendben lesz. Nagyon szép kislányuk lesz. A nővér most hozza a felvételt.
Azt mondani, hogy meglepődtünk, semmit nem mond. Szótlanul jöttünk ki a rendelőből, leültünk egy padra. Sokáig csak ültünk és hallgattunk.
– Sejtetted egyáltalán? – kérdeztem tőle.
Megrázta a fejét.
– Hat hónappal ezelőtt voltam orvosnál. Azt mondta, elkezdődött a klimax. Beszélt a szédülésről, hogy romolhat a közérzetem.
Azt hittem, ez így van rendjén. Hogy lehettem terhes?
– Elmagyarázzam, hogyan lesznek a gyerekek? – nevettem fel. – Felhívjuk apát? A nagypapai státusz mellé jön az apai is. Anya, őszintén szólva, nagyon örülök. Gratulálok. Végre lesz egy húgom. Régóta vágytam rá.
Anyu elpirult, és az arcát fogta.
– Szégyellem magam az emberek előtt. Mit fognak mondani? Öreg fejjel jutott eszembe gyereket szülni… – kezdett panaszkodni anyu.
– Kit érdekel, mit mondanak! Előbb próbáljanak meg ők maguk gyereket csinálni. Pletykálnak egy darabig, aztán abbahagyják.
– Gyere velem, egyedül félek apádnak elmondani. Mi van, ha elszomorodik, és rosszul lesz? Legalább velem vagy.
Apa reakciója… nos, sajátos volt. Először vagy öt percig meredt ránk tágra nyílt szemekkel. Valószínűleg azt hitte, tréfálkozunk. Aztán egy kiáltással, ami leginkább egy komancs harci üvöltésre hasonlított, kirontott a lakásból. Összenéztünk.
– Ő most… elszaladt? – ijedt meg anya. – Hová megy?
– Valószínűleg vízbe ugrani – poénkodtam rosszul.
Anya felsikoltott, felpattant és az ajtó felé szaladt, aztán kirohant a lépcsőházba. Én utána. Valahol a második és az első emelet között találkoztunk apával. Az egyik kezében hatalmas virágcsokor volt, a másikban egy üveg pezsgő. A lépcsőházban átnyújtotta a virágokat anyának.
– Marinácska, szeretlek. Te vagy a legcsodálatosabb nő számomra. Nagyon köszönöm neked – kezdte pátosszal –, ez életem legboldogabb napja.
– És rólam megfeledkeztél? – kérdeztem.
– A második legboldogabb nap – tért magához apa.
– Hogyhogy van „nem legcsodálatosabb” is? – zavarodott össze anya. – És velem csak két boldog napod volt? A többi?
– Ne zavarjatok össze. Magamtól is összezavarodom. Csak azt akartam mondani, hogy nagyon örülök és boldog vagyok.
– Rendben, Cicero, menjünk haza. Még a szomszédokat is felzavarjuk – mondta anya.
Mindannyian nevetni kezdtünk.
Este apa körbeugrálta anyát, párnákat tolt alá, vacsorát készített. Állandóan kínálgatta étellel. Anyu végül kiborult.
– Terhes vagyok, nem haldoklom. Hagyd abba ezt az ugrálást. Tartsd meg az energiádat a gyerekre – könyörgött. – Hagyj egy kicsit pihenni.
Este mindent elmeséltem a férjemnek. Elnevette magát.
– Na, a mama nem semmi! Ügyes! Sásenka, nemsokára lesz egy kis nagynénéd. Te fogod tanítani és megvédeni.
Sása persze semmit sem értett, de tapsolni kezdett.
A terhesség nehéz volt. Anya háromszor is kórházba került. Mindannyian nagyon aggódtunk érte és a kislányért. Végül minden jól alakult. Pont időben született egy aranyos, szép kislány. Most rajtam volt a sor, hogy segítsek anyának a babával.
Rózsaszín babakocsit ajándékoztunk neki. Amikor a húgommal és a fiammal sétáltam, sokan megkérdezték Sását:
– A húgoddal sétálsz? Segítesz anyának?
– Nem! – válaszolta büszkén a fiam. – A nagynénémmel. Őt a nagyi szülte nekünk!
