— Gyereket várok a férjétől. És itt maradok. Ez most már az én otthonom is.
A nap elhamvadt az alkonyi tűzben, Anna élete pedig kettészakadt „előtte” és „utána” időszakokra. Az az este, amikor az igazság betört az ő meghitt világába, a visszafordíthatatlanság pillanatává vált. A vendég szavai úgy visszhangoztak a fülében, mint távoli mennydörgés, a szíve pedig összeszorult a közelgő baj előérzetétől. Reggel Anna vacsorát főzött, közben egy régi dallamot dúdolt, és a fia közelgő esküvőjéről álmodozott. Estére az addig szilárdnak és megszokottnak hitt világa kártyavárként omlott össze egyetlen szélfuvallattól.
Anna tizenkilenc évesen hozta világra fiát, Danyiilt. Első szerelme, Makszim, egy évvel fiatalabb volt nála, tele fiatalkori hévvel. A fiú családja azonban ellenségesen nézett Annára – egy „idősebb lányként” látták benne a veszélyt, aki szerintük rossz útra viszi a fiukat. Makszim esküdözött, hogy amint tud, elszökik otthonról, csak hogy vele lehessen. De a sors másként döntött: a tizennyolcadik születésnapján halálos balesetet szenvedett az apjától kapott motorkerékpárral. Makszim szülei Annát hibáztatták, azt állítva, hogy „tönkretette” a fiukat. A temetésen nem engedték elbúcsúzni, és később, amikor terhesen felkereste őket a békülés reményében, Makszim anyja rácsapta az ajtót, a gyermeket pedig „hibának” nevezte.
Anna egyedül maradt. Egy nagynéni nevelte fel, aki pótolta a sosem ismert szülőket. Apja még a születése előtt elhagyta őket, anyja pedig, amikor Anna négyéves volt, külföldre költözött új férjével, és arra kérte a nagynénit, hogy „felejtse el” a lányt. A nagynéni, kedves és gondoskodó asszony, minden szeretetét Annának adta, de mire Anna teherbe esett, már súlyos beteg volt. Anna elvégzett egy sminkes tanfolyamot, szépségszalonban dolgozott, takarítást vállalt és otthon is fogadott vendégeket. Danyiil születése után szinte azonnal visszatért a munkába, a fiát a nagynénire bízta. A kisfiú nyugodtan nőtt fel, a nagynéni pedig betegen is melegséggel vette körül. Amikor Danyiil hároméves lett, a nagynéni meghalt. Anna teljesen egyedül maradt, de nem tört meg. Beíratta a fiát óvodába, fáradhatatlanul dolgozott, és gyűjtött a nagy álmára – egy saját szépségszalonra.
Mire Danyiil iskolás lett, Anna már elegendő pénzt takarított meg egy kis vállalkozás indításához. Az üzlet fejlődött, de Anna érezte, hogy szüksége van egy segítőre. Ekkor lépett be az életébe Igor – ezermester, aki értett a berendezések javításához és a logisztikához. Gyakorlati érzéke és az a képessége, hogy bármilyen helyzetből megtalálja a kiutat, mély benyomást tett Annára. Együtt kezdtek dolgozni, és kapcsolatuk hamarosan többre fordult. Igor nemcsak profi volt, hanem olyan ember, akivel érdemesnek tűnt megosztani az életet. Sármos volt, művelt, finom humorérzékkel. Anna ugyan tartott attól, hogy karizmája más nőket is vonzhat, de Igor hűségéről újra és újra tanúbizonyságot tett. Egy évvel később megkérte a kezét.
Család a szakadék szélén
Danyiil azonban sosem fogadta el Igort. Bár nem ismerte az apját, Anna gyakran mesélt Makszimról, hősként és fénylő emlékként ábrázolva őt. A fiú számára Igor idegen volt, aki el akarta foglalni azt a helyet, amit az apja emléke töltött ki. De Igor nem adta fel: elvitte Danyiilt focimeccsekre, megtanította biciklit szerelni, mesélt neki távoli országokról. A fiú lassan felengedett, és bár elfogadta, hogy Igor része lehet a családjuknak, apának nevezni nem volt hajlandó. Ez Igornak nem okozott gondot – melegséggel teli otthonról álmodott, és arról, hogy egy nő mindig mellette álljon.
Annának és Igornak nem született közös gyermeke. Igor magát hibáztatta, de Anna nem hagyta, hogy ezen rágódjon. Legbelül félt attól, hogy egy új gyermek felborítaná a család törékeny egyensúlyát. Észrevette, hogy Danyiil néha furcsán pillant Igorra, és nem akarta, hogy a fia kevésbé szeretve érezze magát. Közben az üzlet virágzott: Anna szalonja ismertté vált a városban, Igor pedig olyan ötletekkel állt elő, amelyek új szintre emelték a vállalkozást.
Amikor Danyiil egyetemre ment, hozzáállása Igorhoz hirtelen megváltozott. Eltávolodott, és egyszer csak odavetette anyjának:
— Gondolkodj el azon, kivel élsz. Az ilyenek sosem hűségesek.
Anna megdöbbent. Igor mindig figyelmes volt, otthon töltötte az estéket, segített a teendőkben. Próbált beszélni a fiával, de Danyiil csak legyintett, bizonyítékot nem hozott. Az egyetem után a fiú egy nagy cégnél helyezkedett el, visszautasítva anyja ajánlatát, hogy dolgozzon a családi vállalkozásban. Anna megértette, hogy fia kerülni próbálja Igort, és nem erőltette tovább.
Hamarosan Danyiil bemutatta anyjának a menyasszonyát, Alinát. A lány csendesnek és intelligensnek tűnt, bár keveset mesélt saját életéről. Megemlítette, hogy más városból költözött ide tanulni, a családja pedig ott maradt. Anna örült a fiának, és izgatottan várta az esküvőt.
Derült égből villámcsapás
Egy nap, mikor Danyiil üzleti úton volt, csengettek. A küszöbön Alina állt – sápadtan, izzó tekintettel. Mielőtt Anna bármit is mondhatott volna, a lány már ki is mondta:
— Gyereket várok a férjétől. És itt maradok. Ez most már az én otthonom is.
Anna mozdulatlanná dermedt. Mintha összeomlott volna a világ. Alinát nézte, próbált bármi tréfára utaló jelet keresni az arcán, de csak elszántságot látott. A szíve vadul vert, fejében kérdések kavarogtak. Igor? Az ő Igora? Az, aki minden reggel kávét főzött neki, aki emlékezett minden évfordulójukra, aki örök hűséget ígért? Ez lehetetlen…
— Biztos vagy benne? — kérdezte remegő hangon Anna. — Valami tévedés ez.
— Tévedés? — Alina gúnyosan elmosolyodott. — Fél éve találkozgatunk. Azt mondta, ti már csak lakótársak vagytok. Nem fogok hátralépni. Ez a gyerek az övé, és én nem maradok az utcán.
Anna úgy érezte, mintha kicsúszott volna a talaj a lába alól.
Anna új döntése
Anna megkérte Alinát, hogy menjen el, megígérve, hogy később beszélnek. Miután becsukta az ajtót, a kanapéra rogyott, próbálva összeszedni a gondolatait. Este Igor hazatért. Anna, visszafojtva könnyeit, mindent elmesélt neki. Meglepetésére Igor nem tagadott semmit. Arca elkomorult, és halkan csak annyit mondott:
— Bocsáss meg. Hiba volt. Nem akartam, hogy megtudd. De nem akarlak elveszíteni. Mindenre van megoldás.
Szavai csak mélyítették a fájdalmat. Anna nem tudta elhinni, hogy az a férfi, akiben megbízott, mindent lerombolt, amit együtt építettek. Megkérte Igort, hogy menjen el — legalább egy időre. Igor szó nélkül összepakolt, és elhagyta a házat.
Fordulópont
Eltelt egy hét. Anna próbálta feldolgozni a történteket, de gondolatai összevissza kavarogtak. Amikor Danyiil megtudta, mi történt, dühkitörést kapott. Anyját hibáztatta, amiért „nem látta az igazságot” Igorról, és nem volt hajlandó szóba állni Alinával. De Anna úgy döntött, hogy még egyszer találkozik a lánnyal. Meg akarta érteni, mi vezérelte Alinát, és hogyan képzeli el a jövőjét.
A kávézóban Alina nyugodtabbnak tűnt, de eltökéltsége nem csökkent. Elmesélte, hogy amikor a városba költözött, Igor segített neki munkát találni. Kapcsolatukból szerelem lett, és Alina állítása szerint Igor megígérte, hogy támogatja őt. Anna hallgatta, igyekezve nem az érzelmeire hagyatkozni. Egy ponton megkérdezte:
— Miért hozzám jöttél? Miért nem mentél hozzá?
Alina tétovázott, majd beismerte:
— Azt mondta, hogy nem hagy el téged. De én nem tudok hazamenni. A családom… ők nem fogadnának el gyerekkel. Nincs hová mennem.
Anna ekkor érezte, hogy haragját lassan felváltja a sajnálat. Egy fiatal, összezavarodott és megrettent lány ült vele szemben, aki bár keménynek mutatta magát, valójában kiszolgáltatott volt. Annában felrémlett saját fiatalsága — magányosan, kis Danyiilal a karjában, minden támogatás nélkül. Megértette, hogy nem képes egyszerűen kizárni Alinát az életéből.
Váratlan befejezés
Anna olyan döntést hozott, ami mindenkit meglepett. Felajánlotta Alinának, hogy lakjon abban a régi lakásban, amit valaha kiadásra vásárolt. Cserébe Alina a szalonban dolgozhatott, hogy eltartsa magát. Anna azt is kikötötte, hogy Igor vállaljon felelősséget a gyermekért, de a házasságuk ezzel véget ért. Beadta a válókeresetet, mert úgy érezte, nem tudja megbocsátani az árulást.
Danyiil eleinte ellenezte anyja döntését, szerinte túl elnéző volt Alinával. De idővel megértette őt. Ő maga is elkezdte látogatni Alinát, segített felkészülni a baba érkezésére — a születendő testvérére. Anna, megszabadulva a múlt terheitől, újra a vállalkozására koncentrált, és meglepő lépésre szánta el magát: beiratkozott egy festőtanfolyamra — egy régi álomra, amit mindig halogatott.
Egy nap, miközben a festőállvány előtt állt, hirtelen ráébredt, hogy hosszú idő után először érzi magát igazán szabadnak. Az élet nem ért véget — csak új irányt vett. A története, tele fájdalommal és veszteséggel, végül egy új kezdethez vezette — nem ahhoz, amiről valaha álmodott, de talán éppen ahhoz, amire valóban szüksége volt.
