Egész héten Vadim az raktárak leltározásával foglalkozott. Az eltérés jelentős volt, a vezetőség felháborodott, Vadim ideges volt. Hazafelé tartva, korábban szállt le, elhatározva, hogy sétál egyet az erdőben, hogy egy kicsit megnyugodjon a munkás nap után. Szerencsére előtte még vártak rá a hétvége.
Szombatonként Vadim 10 óráig aludt, így most sem történt másképp. Nyújtózkodott, majd a fürdőszobába indult. Reggeli közben el kezdte tervezni a napját, úgy döntött, elmegy vásárolni, meglátogatja a szüleit, fut egyet a parkban, este pedig találkozik a barátaival.
Hamarosan azonban minden terve meghiúsult. Vadim az erdőn keresztül indult a boltba, mert a séták az erdőben gyakran segítettek neki levezetni a nap feszültségét. Miközben az ösvényen haladt, észrevett valami fehéret, ami villanva tűnt fel az erdő mélyén. A meglepetéstől majdnem ugrásra ragadt.
Miután leküzdötte első félelmét, Vadim úgy döntött, megnézi, mi lehet az a bokrok között. Letért az ösvényről, és a fák közé ment. Elég közel érve látta, hogy előtte egy gyönyörű kutya fekszik, élénk fehér szőrzettel.
— Hogyan kerültél ide? — kérdezte magától Vadim.
A kutya nem futott el, amikor a férfi közelebb lépett, és Vadim megértette, miért: az állatot a fához kötötték.
Vadim dühös lett, nem tudta elfogadni, hogy valaki így bánt egy állattal. Az érzelmek elöntötték: a munkahelyén káosz volt, még az erdőben is rendetlenség, mert valaki így tudott kegyetlenkedni egy kutyával.
Vadim odament, hogy eloldja a kutyát, és észrevette, hogy az egy papírlapon ül. Felvéve a papírt, megértette, hogy egy levél, és azon egy nagyon különös cím volt: „Aki a gazdája lesz Umkának”. A kézírás gyerekesen ügyetlen volt.
Vadim remegő kézzel elővette a levelet, és elkezdte olvasni.
„Üdvözlöm. Szeretném hinni, hogy ezt a levelet egy jó ember olvassa, aki segíteni fog a kutyámnak. Én Vanya vagyok, és 11 éves. Nálunk otthon nem minden rendben, ezért az apám a haragját Umkán vezeti le. Nem tudom megvédeni a barátomat apámtól, ezért úgy döntöttem, hogy többé nem tűri el a bántalmazást. Éppen ezért hagytam Umkát az erdőben. Nagyon kérem, segítsen neki.”
Miután befejezte a levél olvasását, Vadim könnyekben tört ki, mint egy iskolás fiú. Levágta a pórázt, megsimogatta a kutyát, és hazafelé indult új kis kedvencével.
