Amikor Jegor elhatározta, hogy megnöveszti a haját, még csak nem is sejtette, milyen nehézségekkel kell majd szembenéznie. Osztálytársai kíméletlenül csúfolni kezdték, sőt, még az egyik tanár, a maradi és szigorú Ivan Szergejevics is gúnyolódott rajta. De minden megváltozott, amikor Jegor apja, Pjotr, megtudta az igazságot, és úgy döntött, kiáll a fia mellett.
A tanév első napján Jegor büszkén lépett be az osztályba, hosszú copfját mutatva. Ivan Szergejevics gúnyos pillantást vetett rá:
— Mi ez a frizura? Lány akarsz lenni vagy mi? — mondta gúnyosan.
Az osztály nevetésben tört ki. Jegor arca lángra gyúlt a zavartól, de kihúzta magát. Jó oka volt arra, hogy hosszú hajat viseljen, és semmiféle gúnyolódás nem törhette meg.
Jegor már tavaly el kezdte növeszteni a haját. Nyáron, amikor senki sem figyelt különösebben, ez nem tűnt fel senkinek. De most, hogy elkezdődött az iskola, hosszú copfját nem lehetett nem észrevenni — a csúfolódás pedig egyre hangosabb lett.
Minden nap a gúnyolódás és nevetés elviselhetetlenebbé vált, és Jegor sírva ment haza. Nem akarta zavarni a szüleit, így egyedül, a fürdőszobában sírt, remélve, hogy az egész egyszer véget ér.
Egy nap a rajzórák új tanárnője, Jelena Arkagyjevna észrevette, hogy Jegor sír. Gyengéden odalépett hozzá:
— Jegor, mi történt? Miért növeszted a hajad? — kérdezte halkan.
Jegor először érezte magát biztonságban, és megosztotta a történetét. Jelena Arkagyjevna figyelmesen végighallgatta, majd megölelte.
— Nagyon szép szíved van, Jegor. Ne hagyd, hogy bárki is elvegye tőled — mondta melegséggel.
— De még Ivan Szergejevics is gúnyol… — suttogta Jegor könnyek között.
— Vannak, akik sosem nőnek ki a bántalmazó szerepből, még felnőttként sem. Majd beszélek vele — mondta a tanárnő, de Jegor gyorsan megrázta a fejét:
— Kérem, ne. Ez személyes. Nem kell tudnia.
Jelena Arkagyjevna szomorúan elmosolyodott:
— Rendben, legyen a titkunk. De tudd, nincs mit szégyellned.
A következő napokban titokban beszélt más tanárokkal, próbált támogatást szerezni. Sajnos sokan egyetértettek Ivan Szergejeviccsel, és úgy vélték, hogy fiúnak hosszú hajat hordani elfogadhatatlan.
— Ha engedjük, hogy a fiúk hosszú hajat hordjanak, a felsőbb évfolyamokra már semmi fegyelem nem marad bennük — panaszkodott a matektanárnő, Margaríta Pavlovna.
Jelena Arkagyjevna csalódott volt. Tudta, hogy változtatni kell, de tehetetlennek érezte magát az iskola konzervatív légkörében. Ezért úgy döntött, felkeresi Jegor szüleit, remélve, hogy ők tehetnek valamit.
Néhány nappal később Pjotr a konyhába hívta a fiát. Jelena Arkagyjevna mindent elmondott neki, és Pjotr mélyen megrendült.
— Jegor, a tanárnőd elmesélte, hogyan csúfolnak az iskolában. A többiek a hajad miatt bántanak? — Pjotr letérdelt, hogy a fia szemébe nézhessen.
Jegor ajka remegni kezdett, a szeme megtelt könnyekkel:
— Nem csak a többiek, apa… Ivan Szergejevics a legrosszabb.
Pjotr megdöbbent. Mindig tisztelte Ivan Szergejevicset, mint komoly pedagógust, és most kiderült, hogy ő is bántja a fiát — ez megrázó volt.
— Miért nem mondtad el, miért növeszted a hajad? — kérdezte lágyan.
— Semmi közük hozzá — válaszolta határozottan Jegor. Pjotr bólintott.
— Igazad van, fiam. De mostanra elérted a kívánt hosszúságot. Azt hiszem, itt az idő, hogy levágjuk. Van egy ötletem.
Aznap este Jegor anyukája, Okszana óvatosan levágta a copfját, miközben Pjotr mindezt videóra vette. A hajat megőrizték egy különleges célra, Jegor pedig videót készített, amiben elmagyarázta, miért növesztette meg a haját.
Másnap reggel Jegor már rövid hajjal lépett be az osztályba. Ivan Szergejevics nem bírta ki:
— Végre, Jegor! Most már nem úgy nézel ki, mint egy kislány! — mondta gúnyosan. De ezúttal Jegor nem volt egyedül — vele jött az apja is.
— Ivan Szergejevics — mondta határozottan Pjotr, előrelépve.
— Ó, Pjotr Vasziljevics! Örülök, hogy látom. Na, végre rendes frizurát kapott Jegorka! — mondta a tanár, miközben kezet nyújtott.
De Pjotr nem fogadta el. Ehelyett elővette a telefonját, és elindította a videót a hajvágásról. Az egész osztály elnémult, Pjotr pedig hangosan beszélni kezdett, hogy mindenki hallja:
— Azt hallottam, ön bátorította a gyerekeket, hogy nevessenek a fiamon. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt pont öntől hallom.
Ivan Szergejevics megdermedt. Az arcán zavartság és szégyen jelent meg.
— Én… nem tudtam, hogy jótékonyságra szánja a haját…
— Pedig így van — folytatta Pjotr. — Jegor azért növesztette a haját, hogy rákos gyerekeknek ajándékozza. Már egy éve önkéntesek vagyunk egy gyerek onkológiai kórházban. Ott ismerkedett meg olyan gyerekekkel, akik a kemoterápia miatt elveszítették a hajukat, és segíteni akart — csendben, szavak nélkül. Most meg sírva jön haza a csúfolódások miatt — beleértve az önéit is. Ön szerint ez helyes?
Ivan Szergejevics arca elvörösödött, hangja remegett:
— Bocsánat… Nem tudtam. Az unokám is átesett a kemón. A feleségemmel mi is támogatjuk azt az alapítványt, amelyik ilyen parókákat készít… Nem tudom elhinni, hogy nem ismertem fel, mit tesz Jegor.
Odament a padnál ülő fiúhoz.
— Köszönöm, Jegor. Te egy igazi hős vagy. Kérlek, bocsáss meg.
Jegor elmosolyodott és bólintott. Pjotr elégedetten végül kezet fogott Ivan Szergejeviccsel:
— Örülök, hogy tisztáztuk a dolgokat.
Attól a naptól kezdve Jegor iránt teljesen megváltozott a hozzáállás az iskolában. Az osztálytársak elkezdtek érdeklődni a története iránt, néhány fiú pedig maga is elgondolkodott azon, hogy megnövessze a haját ugyanilyen céllal. A lányok is csatlakozni akartak.
Jegor tette mindenkit inspirált — még a szigorú tanárát is. Az iskola teljesen megváltozott — melegebb, barátságosabb hellyé vált.
Mit tanít ez a történet:
— Ne ítélj másokat a külsejük alapján. Mindenkinek megvannak a maga okai, és ezeket tiszteletben kell tartani.
— A jóság inspirál. Jegor tette példát mutatott, hogyan változtathat meg egyetlen jó döntés egy egész világot maga körül.
