Az orvosok odahozták a kutyát, hogy elköszönjön a gazdájától, de ekkor az okos állat hangosan ugatni kezdett, és hirtelen felugrott a tiszt ágyára.

A kórterem csendje szinte süketítő volt. A kórházi lámpák tompa fénye alig világította meg az ágyon fekvő férfi arcát. Alex – rendőrtiszt, hős, aki több ember életét mentette meg, most pedig maga is a kórházban feküdt. Teste mozdulatlan volt, légzése alig volt észrevehető. A gépek szabályos jeleket adtak, de percek múlva egyre nyugtalanítóbbá váltak.

Az orvosok órákon át küzdöttek az életéért, de a sérülések túl súlyosak voltak. Hosszú próbálkozások után az egyikük lehunyta a szemét, és lassan megrázta a fejét.

– Vége… – suttogta.

A sebész kikapcsolta a monitort. Alex szíve megállt.

Egész idő alatt a kórterem ajtaja előtt ült a kutya. Egy német juhászkutya, szolgálati eb, aki Alexszel együtt számos bevetésen vett részt. Nem vette le tekintetét a kórteremről, mintha tudta volna, hogy gazdája a határán van. Amikor az orvosok közölték a halálhírt, egy nővér reszkető hangon megkérdezte:

– Megengeded… hogy elköszönjön?

A kutyát beengedték. Lassan lépett be a kórterembe, mintha érezte volna a pillanat komolyságát. Odalépett az ágyhoz, ránézett a mozdulatlan Alexre, halkan nyüszített… majd hirtelen hangosan ugatni kezdett. Kétségbeesetten. Felugrott az ágyra, a pofájával tolta gazdáját, a fogával a kabátujját ragadta meg. Az állat szemeiben félelem és határozottság tükröződött.

És ekkor az orvosok észrevettek valami váratlant.

– Mi van vele? – kérdezte meglepetten a nővér.

– Nyugtassátok le a kutyát! – kiáltotta valaki a személyzetből.

De ekkor az egyik orvos megdermedt.

– Várjatok… a keze… megmozdult!

– ECG ide! – kiáltotta egy másik.

Másodpercek múlva újra bekapcsolták a monitort. Gyenge, de egyértelmű impulzus. Alex szíve újra dobogott.

Az orvosok azonnal hozzárohantak. Adrenalin, defibrillátor, oxigén. Az esélyek csekélyek voltak… mégis visszatért. Élt.

A kutya továbbra is az ágyon ült, fejét gazdája mellkasára helyezve. Szemeiben már nem kétségbeesés tükröződött, hanem remény.

Aznap este senki a személyzetből nem tudta visszatartani a könnyeit. Mert a szeretet, a hűség és az ösztön megmentett egy embert, akit már halottnak hittek.